Az év kezdetén megalkotott “Szrtájk!” feliratú tüntetéses molinó után azt gondoltam, ezt már nem lehet semmivel sem alulmúlni. Mégis sikerült.

Az MTVA épületének decemberi “bevétele” után Hadházy Ákos Szél Bernadettel együtt visszatért a “tetthelyre”. Úgy tűnik, náluk még nem múlt el a pszichózis, még mindig a tüntetések hatása alatt állnak. Nem is lehetett más céljuk, mint fenntartani azt a lázat, amely néhány ezer embert tényleg elragadott Budapesten tavaly decemberben.

Szél és Hadházy azonban előreszaladt, elfelejtettek hátranézni a köztévé bejáratából, így nem láthatták, hogy ketten maradtak, a “lázadó tömegek” eltűntek.


Hadházy újra földön kúszásra és lépcsőmászásra készülhetett az MTVA-ban. De rosszul számolt, most se neki, se társának nem kellett akcióznia. Estére mégis elfáradtak, Hadházy leheveredett az aulában a bőrpamlagra. Ezelőtt persze gondosan lehúzta a cipőjét.

Talán ezt nem kellett volna: a nemrég még pártelnök, frakcióvezető, de az LMP-t már faképnél hagyó - mandátumát, és a többszázezres fizetését azonban megtartó - országgyűlési képviselő zoknija talpán egy hatalmas lyuk éktelenkedett, a sarkán pedig megfeszült az elért szövet. És a kamerák gondosan felvették a jelenetet, majd a Híradóban pár másodpercre fel is tűnt a lyukas zokni.

A kép már kimerevítve tűnt fel az internetes portálokon, a közösségi médiában. A lyukas zokni rögtön jelképpé vált, ami mindenki, így az ellenzéki szavazók, és a megfáradt tüntetők számára is egyértelmű üzenetet hordoz. Pár másodperc alatt még szimpatizánsai számára is romba dőlt Hadházy tekintélye. Hiszen egy ilyen igénytelen ember nem erőt sugároz, hanem szánalomra méltó.

Hogy is lehetne rá bármilyen közfeladatot bízni, miképp is képviselhetne bárkit ebben az országban? Miért is kellene őt és ugyanilyen hóbortosnak tűnű, forradalmi hevületben égő képviselőtársait bármiben követni?

Hadházy lyukas zoknija tehát nemcsak az övé, a teljes ellenzék reménytelenségét, kilátástalanságát, leépülését is szimbolizálja.

Kár ezt a zoknit már megstoppolni, mindenki láthatja, hogy megérett a kidobásra.  

 

(Kép forrása itt.)