Szerencsére a kommunistából liberálissá vedlett értelmiségiek már nem ünnepeltetik velünk november 7-ét és hazánk „felszabadulását” sem április 4-én. Viszont egy valami megmaradt nekik, a Clara Zetkin, német szélsőbaloldali feminista (ő tekintett ránk évtizedekig az NDK 10 márkásáról) által meghonosított nőnap ünnepeltetése. Persze, mint minden egyes progresszív kezdeményezést, a nőnapot is egy támogatandó cél köntösébe bujtatják hőn szeretett kulturális marxistáink. Hiszen tényleg minden normális ember úgy gondolja nőnap nélkül is, hogy a nők és férfiak a törvény előtt egyenlők kell, hogy legyenek stb.


Azonban a nőnap eredeti gondolatvilága mögött az áll, hogy nőkből is lehessenek traktorosok, vasműben dolgozó gyári munkások és darukezelők. (Persze, legyenek, ha akarnak, de tegye fel a kezét az a hölgy, aki valóban erre vágyik.) Ez a feminista ideológia szépen olyanná transzformálódott, hogy a férfiakat nőket elnyomó agresszorként tüntette fel az utóbbi időszakban. Erről szól az Európa Tanács Isztambuli Egyezménye is: férfiakat büntetni azért, amilyen a világ a természet rendje szerint – persze hivatalosan a nőket érő erőszakkal szembeni fellépést sürgeti, amivel nyilván mindenki egyetért. Ez leglényegibb sajátossága a progresszív, forradalmi ideológiáknak: erőszakot venni a természet törvényein és mindig találni egy „elnyomót”, aki hibáztatható természetes adottságok, állapotok miatt. A huszadik század végére a nyugati világban megvalósult a férfi-női egyenjogúság. Persze tökéletes egyenlőségjelet nem lehet tenni a férfiak és nők közé, hiszen biológiailag is eltérőek vagyunk, ebből fakadóan pedig bármennyire is akarna egy férfi mondjuk gyereket szülni, sosem lesz képes rá, tehát felesleges is küzdenie ezért a jogért – ahogy Lorettát is hülyének nézték társai a Brian életében. Ettől függetlenül a mainstream feminista lobbi nem fogja feladni, folyamatosan napirenden kell tartaniuk a férfi-női „ellenségeskedést”, máskülönben lendületet veszítenének és rájönnének, hogy teljesen felesleges dolgokért küzdenek napi 24 órában.

Nagy szerencsénk van, mert itthon is található bőven olyan szervezet, amely abban érdekelt, hogy ezt a vélt ellentétet fenn lehessen tartani a közbeszédben is. A Soros György alapítványát is támogatói között tudó Nyitottak vagyunk kezdeményezés nőnap alkalmából újságírókkal, közszereplőkkel, cégvezetőkkel stb. mondatott a kamerába sarkos véleményeket, hogy mennyire ciki a szexizmus, azaz bármilyen kifejezés, ami arra merészel utalni, hogy a férfiak és nők között vannak különbözőségek. Illetve mennyire cool az, ha pc módon minden olyan véleményt kerülünk, amivel bárkit – főleg a nőket – megsérthetnénk. Voltaképpen már az is sértő szerintük egy nőnek, ha bárki tudomást vesz arról, hogy éppen egy nővel beszélget vagy adott esetben kinyitja neki a kocsi vagy az étterem ajtaját. Persze az örökzöld kvótázás sem maradhat el, töltsük föl a piaci cégek igazgatótanácsait felerészt nőkkel, csak azért, mert túl sok ott a férfi. Azért azt az ellentmondást is feloldhatná végre valaki, hogy liberálisék szerint a szabad piac lábbal tiprása mondjuk az emberek életét nagyban könnyítő rezsicsökkentés, a magáncégek HR-politikájába törvényekkel beleszólni pedig teljesen oké? Én nem tudom, csak kérdezem.

Az emberi jogi fundamentalisták mindent elkövetnek azért, hogy ellenségképeket kreáljanak és „felszabadítandó” kisebbségek jogaiért küzdjenek. Hol a homoszexuálisokat kell szembeállítani a heterókkal, a hívőket az ateistákkal, vagy a kommunista nőnap alkalmából a nőket a férfiakkal. A lényeg, hogy konfliktus legyen és építsük le a normalitást.

Persze arra Nyitottak vagyunkék nem veszik a fáradtságot, hogy esetleg megkérdezzék a nőket, hogy úgy amúgy jól érzik-e magukat a bőrükben? Valóban minden nap elnyomják-e őket agresszívan a férfiak? Hát persze, hogy ezeket a kérdéseket nem teszik fel. Nem teszik fel, mert titkon tudják, hogy velük ellentétben a nők többsége teljesen normális és nem akar a férfiakra ellenségként tekinteni. Ha pedig ez kiderülne, akkor újabb „fontos társadalmi kérdésről” hullna le a lepel és válna hiteltelenné mozgalom. Persze a politikai korrektség zászlóvivőit nem feltétlenül zavarják a tények és a többség véleménye, hiszen a lényeg az, hogy mindig legyen társadalmi csoport, amit fel kell szabadítani az elnyomás alól.

 

(Kép forrása itt.)