Nincs ebben semmi meglepő, ez a kör nem először lett árulóvá, hiszen 1994-ben gond nélkül koalícióra léptek a pufajkásból demokratává vedlett Horn Gyulával és az MSZMP utódpártjával. A kérdés csak az: vajon mi vette rá a Jobbikot arra, hogy elfogadja a hellerágnesek közeledését? Vajon mit remélnek ettől a támogatástól? Hogy egy csapásra szalonképessé válnak? Hogy jobb lesz a sajtójuk a világban? Új szavazókat nyernek?


Szinte kizárt. A heller ágnesek eszközként használják őket, ami szép lassan végképp tönkreteszi a Jobbikot. Jelen pillanatban nem tudnám megmondani, hogy miben különbözik a Jobbik az MSZP-től, a DK-tól, az LMP-től, az Együttől, a Párbeszédtől vagy a Momentumtól. Közös bennük, hogy betegesen igyekeznek megfelelni a balliberális értelmiség elvárásainak. Ha úgy adódik, csontig nyalnak a migránsokat dédelgető Brüsszelnek vagy Bécsnek. Újabban egyöntetűen rajonganak Alföldi Róbertért is, és összebútoroztak a baloldal újságíróival.

A kérdés már csak az, hogy mindezek után mi szükség van egyáltalán a Jobbikra? Mi különbözteti meg őket attól a féltucat baloldali párttól, amelyek dömpingszerűen árulják a hanyatlóban lévő neoliberális életérzést? Vajon Vona Gábor miért vágyik ezeknek az embereknek az elismerésére? Miért tőlük akar szavazatokat szerezni? És ha most ma valaki a Jobbikra szavaz, az milyen biztosítékot kap, hogy fél vagy egy év múlva nem fordít hátat a Jobbik a mostani kijelentéseinek? Pontosan úgy, ahogy hátat fordítottak egykori radikális önmaguknak is – ahogy erről Mirkóczki Ádám vall a Jobbik őszödi beszédében.

A hellerágnesek már elszúrták a rendszerváltást, sírba tették az SZDSZ-t és csődbe vitték az országot. Úgy tűnik, utolsó küldetésük az lesz, hogy lerombolják a Jobbikot.

 

(Kép forrása itt.)