A Jobbik baloldallal való szövetkezése korántsem a 2018-as országgyűlési választásokkal kezdődött, ezt azonban képviselői egészen április 8-ig tagadták. A vizsgált időszakban – 2016-2018 - megrendezett időközi önkormányzati választások rávilágítanak az egykori szélsőjobboldali párt baloldali fordulatára.


 Az együttműködés már a 2015-ben megtartott veszprémi és tapolcai időközi országgyűlési választásokon körvonalazódott, ekkor azonban még a háttérben zajlott. Amíg Veszprémben a Jobbik nem kampányolt jelöltje mellett - ezzel biztosítva a baloldali Kész Zoltán megválasztását -, addig áprilisban a baloldal tüntette el jelöltjét a kampány alatt, hogy ezzel segítse képviselői mandátumhoz a jobbikos Rig Lajost.

Időközi országgyűlés választás a ciklus hátralévő részében nem volt, így főleg a politikai jelentőséggel bíró városok polgármesteri, és egyéni képviselői mandátumaiért folytatott harc mutatta meg a formálódó együttműködés stációit.

Ha megvizsgáljuk a legalább 3000 választásra jogosult állampolgárral rendelkező településeket, azt találjuk, hogy 22 polgármestert és 28 egyéni választókerületi képviselőt választottak. A 2016-os év még ott is egymás jelöltjeinek burkolt támogatásáról szólt, majd az egyre gyakoribbá váló együttműködés a 2018-as választások után nyílt és közös kampányokban kezdett kiteljesedni.

Még látványosabban körvonalazódik az együttműködés, ha összehasonlítjuk a 2014-es általános önkormányzati választás jelöltállításait az időközi választások statisztikáival. A legutóbbi általános választáson a Fidesz mellett a Jobbik és a baloldali pártok is önálló jelöltet indítottak az összes körzetben a 28 egyéni választókerületi mandátum megszerzéséért. Azonban a 2016 és 2018 között megtartott időközi választásokon a Jobbik már csak 12 körzetben állított jelöltet, ezek közül 4-ben a baloldal támogatólag hátralépett, és nem állított jelöltet a kormánypártok jelöltjével szemben. A többi 16 körzetben a volt szélsőjobboldali párt adta át az indulás lehetőségét a baloldalnak, több esetben nyíltan kampányolva a Demokratikus Koalíció, az MSZP vagy az általuk támogatott független jelölt mellett.

De az egyre nyilvánvalóbb együttműködést szemlélteti a 2016 és 2018 között megtartott időközi polgármester-választások jelöltállítási statisztikáinak vizsgálata is. A 22 polgármesteri tisztségért - a 10 ezer lakos alatti településeken működő pártszervezet híján - már 2014-ben sem tudott önállóan jelölteket állítani az ellenzék, de a nagyobb városokban, megyei jogú városokban még igen. Az időközi választásokon viszont már nyíltan támogattak független jelölteket a kormánypártokkal szemben.  

A taktikázás és a nyílt kommunikáció hiánya az eredmények tükrében korántsem nevezhető sikeresnek, ezt pedig az országgyűlési választásokon túl az időközi önkormányzati választások eredménye is pontosan jelzi. Különösen igaz ez a Jobbikra. Hiszen amíg a Fidesz a 2014-es önkormányzati választások óta négyről nyolcra növelte az érintett településeken a polgármesteri mandátumait, addig a Jobbik még az ellenzéken belül is veszített az együttműködéssel. Az ellenzéki konspirációval kizárólag a baloldal nyert mandátumot.

 

(Kép forrása: itt.)