Ha a résztvevő felek úgy érzik, korai még minden kártyájukat kiteríteni, s ezzel végérvényesen lezárni a játszmát, gyakran folyamodnak a halasztott döntések „megoldásához”. Főleg olyankor jön szóba ez a verzió, amikor a másik fél teljes veresége – noha realitás – nem kifizetődő a potenciális győző számára sem. Más szóval, amikor a játszma zéró összegű végkifejlete még magának a nyertesnek sem kívánatos.


Az EU (nota bene: főleg a németek) játszmája az új görög kormánnyal pontosan ilyen. Gazdaságilag könnyedén példát statuálhatnának a görögökkel szemben, de akkor persze oda a hitelezők pénze. Továbbá annak rizikóját sem igen vállalhatják, hogy egy ilyen drasztikus gazdasági döntés miféle – alighanem ellenőrizhetetlen – politikai folyamatokat generálna Athénban.    

Ha Brüsszelben semmilyen engedményt nem tesznek a görögöknek, az a látszólagos uniós győzelem ellenére a hitelezők számára maga lett volna a legsúlyosabb fiaskó, amit ők nyilvánvalóan el akarnak kerülni. Ám ha Brüsszel enged az úgymond „renitens” görög elképzeléseknek, ez a pénzüket féltők számára voltaképpen ugyanaz. S ha se így, se úgy nem jutnak hozzá a pénzükhöz, akkor mi más marad, minthogy a politikusok hassanak oda, legyen még idő a végleges döntésig, hátha felmerülnek majd újabb és újabb, s talán kedvezőbb szempontok.

(Fotó: MTI/Beliczay László)

Az EU tárgyalási taktikája ezért egy igen jól bevált ősrégi mechanizmuson alapult. Egyik szócsövük a rossz rendőr (a németek hangján megszólaló holland pénzügyminiszter, Jeroen Dijsselbloem), másik szócsövük (a francia Pierre Moscovici, az Európai Bizottság gazdasági ügyekért felelős biztosa) a jó rendőr szerepét játszotta az alkufolyamatban. Utóbbi engedékenyebb koncepciójával a görögök – ahogyan ezt maga Varufákisz is elismerte – szívesen kiegyeztek volna, de ekkor zúdult rájuk a rossz rendőr hideg zuhanya. Dijsselbloem hallani sem akart erről a „nyájas” kompromisszumról. 

S a taktika bevált.

Amikor a görög kormány már-már relatív győztesnek érezhette magát, szembesülnie kellett a rideg valósággal. Be kellett látnia, hogy lépre ment, s egyelőre legföljebb csupán időt nyert, de nem nyerte meg a játszmát. Sőt azt is, hogy a mentőprogram négy hónapos (szigorú feltételekhez kötött) meghosszabbítási engedményével ebben a tárgyalási szakaszban az EU legföljebb a relatív vesztes pozícióját kínálja Görögországnak.

Mindegy hogy miként, de fizess! – nincs mese, Brüsszel kíméletlenül ezt üzente Athénnak.

Persze a saját közönségének most mindenki a végső siker előszobájaként kommunikálja majd ezt a kompromisszumot.

Meglátjuk...

Varufákisz mindenesetre tovább tanulmányozhatja a játékelméletet. Kiváltképp tüzetesen azon részeit, amelyek arról szólnak, hogyan lehet egy játszmát rosszabb pozícióból is nyerésre fordítani.