Ilyen szereplő bőségesen akad a magyar közéletben, hiszen két dolog is kedvez elszaporodásuknak. Az egyik az általános értelmiségi nívótlanság, ami az elemi logika és józan ész tagadásában nyilvánul meg, a másik pedig a szinte határtalanná növekedett közlési lehetőség. Az oktalanságnak valóságos matadorai keletkeznek, a közélet hulló- és állócsillagai, akik monomániáikat és az abból levonható „következtetéseiket” folyamatosan osztják meg velünk. Egy ilyen alakról szólnék alább.

Béndek Péter régi kedvencem. Egy időben feladtam a küzdelmet és nem írtam róla, egyszerűen belefáradtam a kilátástalan küszködésbe. Most azonban – a választások közeledtével – hősünk aktivizálta magát és temérdek írással kínoz bennünket. Nem tudja visszatartani a tintát. Ez még nem váltotta volna ki belőlem a reflexió igényét, ám olvasom egy zárt csoportban, hogy bizony még a nemzeti oldalon is vannak akik komolyan veszik, mi több, idézik és hivatkoznak rá. A konkrét ok, barátunk legújabb irománya, amely a hangzatos „Miért szavaz egy konzervatív a kormányváltásra?” címet viseli. Nos, nézzük, hogy Béndek szerint miért tesz egy „konzervatív” ilyet. Szeretném előrebocsájtani, hogy nem kívánok egy „Mi a konzervativizmus?” vitát nyitni. Sem a terjedelem, sem pedig az alkalom nem megfelelő erre, továbbá kedvem sincs hozzá. Kizárólag a Béndek által leírt szöveget szeretném szemügyre venni.


A szerző kemény felütéssel nyit. Önmagát „arch” konzervatívnak nevezi, aki szerint „nagyjából a XVIII. század közepétől lényegi kérdésekben folyamatos degenerálódásban van a világ” továbbá „rettenetesnek” tartja a nacionalizmust és a demokráciát. Itt jegyezném meg, hogy a „nacionalizmus” nem más mint egy új szó arra a sorsközösségre, mely az emberiség ismert történetében mindig is jelen volt. Elég ha elolvassuk azokat a gyújtóhangú beszédeket, melyeket Hérodotosz ad a perzsák ellen készülő görög vezérek szájába, vagy amiről például Zrinyi ír „Az török áfium ellen való orvosság” című művében. Emlékeznek: „Ne bántsd a magyart! Szegény magyar nemzet, annyira jutott-e ügyed, hogy senki ne is kiáltson fel utolsó veszedelmeden?” Hol volt akkor még a nagy francia terror? A „nacionalizmus” szót azért találták ki, hogy ellássák mindenféle csúf konnotációval és szembe állítsák a kívánatosnak mondott „internacionalizmussal”.

Majd így folytatja: „A kormányváltás ügye élesen elválik a szememben az ellenzék ügyétől. Az ellenzék reménytelen, korrupt, természetesen része a hazai züllésnek. Amikor a kormányváltásra szavazok, nem az ellenzékre szavazok.” Ez természetesen sunyi ostobaság. A szavazólapon nincs olyan, hogy „kormányváltás”. Szavazni pártokra és azok mögött álló emberekre lehet. Még Béndeknek is. A „kormányváltás” – ebben az értelemben – csak egy eufemizmus, ami kizárólag azt a célt szolgálja, hogy aljas hátsó szándékát elfedhesse. Azt szeretné, meglehetősen átlátszóan, elkerülni, hogy leírja: Gyurcsányra, Szélre, Karácsonyra, vagy horribile dictu Vonára fog szavazni. Majd mint derült égből a hülyeség a következő mondatot olvashatjuk: „Az ellenzék csak hordozója -- ebben a szörnyű, pokoli rendszerben, amit demokráciának nevezünk -- annak az esélynek, hogy ha alacsony szinten is, de normalizálódjon az ország állapota.” Mármost, érthetetlen, hogy miképpen „normalizálja” az országot valami, ami egyébként Béndek véleménye szerint, „reménytelen, korrupt”. Reménytelen és korrupt emberek és pártok – teljesen logikus módon – csak reménytelen és korrupt kormányzást tudnak folytatni. Erre akar Béndek szavazni. Lelke rajta.

Majd így folytatja: „A normalizáció egyetlen biztosítéka a liberális demokrácia és a piacgazdaság legalább darabokban való helyre- vagy még inkább lábra állítása és ennek nyomán az állam és a tömegízlés hatalmának visszaszorítása a politikai életben.” Hogy megértsük. Béndek azt várja egy „reménytelen, korrupt” ellenzéktől, hogy az, a „szörnyű, pokoli” demokrácia legfelsőbb fokával, a liberális demokráciával, helyreállítja az országot. Továbbá azt is várja, hogy a helyreállított liberális demokrácia (lánykori nevén: tömegdemokrácia) lehetővé teszi a „tömeg- és állami kényszer” nélküli létet. Vajon, ha sem a tömegek, sem pedig az állam nem kényszerít senkit akkor ki fog választ adni ama egyszerű kérdésre, hogy merre menjünk? Tán a szerző?

Minderre a zavaros, önellentmondó fejtegetésre csak egyetlen magyarázat létezik, jelesül az, hogy Béndek futóbolond. Ám a kártékony fajtából.

 

(Kép forrása itt.)