A síkra magyarok!

Fegyvert ragadjatok.

Hazánkat újra meg kell váltani.

Borítsák szerteszét

A pártütőknek véres csontjai.

(Vörösmarty Mihály: Harci dal)

A reformkorban kibontakozó, az önrendelkezés helyreállítását célzó politikai küzdelmet a forradalom mintegy megkoronázta. Az akkor már két és fél évtizede zajló politikai építőmunka minőségét fémjelzi, hogy a forradalom vértelenül zajlott le. “A mi forradalmunk Pesten, március 15-én nem vérontás volt, hanem egy szép ünnep, a szabadság ünnepe: ezerek meg ezerek csoportoztak össze Isten ege alá, ezerek meg ezerek emelték égre kezeiket, s egy szívvel, szájjal mondták Petőfi Sándor után az eskü szavait.” – írta Arany János.


Nem rajtunk múlt, hogy március 15-e és az áprilisi törvények után nem maradhattunk a békés, nyugodt építőmunka mellett. Nem a magyar politikai vezetésen múlt, hogy ismét fegyvert kellett vonni a magyar függetlenségért. Másét nem kívántuk – de a magunkét sem akartuk hagyni. Március 15-e öröksége a független, magabíró ország, amely a nemzeti érdekek érvényesítéséért kész síkra szállni. Széchényi maximája szerint „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.".

Számunkra, magyarok számára a függetlenség a rövid, de sötét és véres XX. század legfontosabb kérdése volt. Történelmi galaxisok vonzásában, a saját pályát keresve botladoztunk végig ezen az úton. Hol több, hol kevesebb választási lehetőséggel, hol pedig egyenesen kényszerpályán mozogva, mégiscsak végigcsináltuk. Megmaradtunk. 1989 után kivívtuk a politikai függetlenséget, majd 2010-től kezdve a gazdasági cselekvőképességünk javát is visszaszereztük.

Most újra úgy tűnik, mintha mindez nem lenne elég. Mintha a XX. század itt élne velünk, mintha Nagy Feró nem énekelte volna ki ezt a korszakot. A kishitűség, sőt, a hitetlenség prófétái új köntösben ismét jelentkeznek, és már nem csak azt mondják, hogy simuljunk bele egy új birodalom aklába, de saját nemzeti létezésünket is megkérdőjeleznék. Csakhogy március 15-ét nem lehet visszacsinálni. A magyar szabadság napja azt jelenti: ez a mi országunk és mi magunk akarjuk kormányozni. Magyarnak és szabadnak akarjuk megtartani.