Ezúttal – úgy tűnik – kurvafuttatásban találják gyanúsnak. Bizonyára egy egész ország emlékszik rá és társaira, ők 2009. február 8-án hajnalban, miután verekedést provokáltak egy szórakozóhelyen, falkástól vetették magukat a Veszprém kézilabdázójára és leszúrták. Az elhúzódó és zavaros eljárásban aztán Sztojka 13 évet kapott, majd „jó magaviseletéért” 4 év 5 hónappal hamarabb szabadult. Története – bennem legalábbis – felvet egy érdekes kérdést, méghozzá a bírói felelősségét.

A bírói döntés, mely szabadon bocsátását lehetővé tette, nyilvánvalóan hibás volt. A döntés mentségére persze lehet mondani, hogy könnyű utólag okosnak lenni, ki láthatta előre, hogy Sztojka újra bűnözni fog. Erre a kérdésre igen egyszerű választ lehet adni: mindenki, aki csak egy kicsit is képes a józan eszét használni.

Mert hát, ki hiszi el – akinek csak egy csepp valóságismerete van –, hogy Sztojka és bűntársai, akik drága autókkal drága szórakozóhelyekre jártak balhézni, valójában nem valami törvényen kívüli dologból éltek/élnek ilyen nagy lábon? Ki hiszi el, hogy bodzatermesztéssel jutottak ennyi pénzhez? Ki hiszi el, hogy szabadulása után segédmunkásként fog valahol dolgozni? Hát, úgy látszik, a bíróság.


A kurvafuttatás, amúgy szép, régi sportág Sztojka köreiben, és voltak már az első tárgyaláson is nyilvánvaló jelei, hogy hősünk ebből szerzi meg a költséges szórakozásokhoz szükséges pénzt. A tárgyaláson aztán, valahogyan, senkinek sem volt kedve ezt a szálat felfejteni. Nyilván nem volt érdekes. A nevezett tevékenység maga roppant jövedelmező és a menedzsment feladatok is egyszerűek: néha le kell keverni egyet a munkatársnőnek, ha nem kellően motivált, vagy – ne ´adj Isten – nem számol el a napi bevétellel.

A szabadon engedése is nagy felzúdulást váltott ki és nem kevés kétséget hagyott maga után a szabadlábra helyezésről döntő bíró(k) tevékenysége iránt. Sőt, maga az eljárás is – legalábbis ami nyilvános volt róla – meglehetősen zavarosnak tűnt. Most, hogy megtörtént, amit mindenki – kivéve a bíróságot – előre látott, felvetődik a bírói felelősség kérdése is. A döntés ugyanis hibás volt és lehetőséget teremtett újabb bűncselekmények elkövetésére. Vajon történik-e valami a bíróság berkein belül, vajon felelősségre vonják-e a hiba elkövetőit? Mi lesz a sorsa a „hiszékeny” bíró(k)nak? Egyáltalán: ki ellenőrzi, vonja felelősségre, vagy dönt az alkalmasságuk felől?

Miután, nálunk történelmileg (?), úgy alakult, hogy a bíróságok önmagukat ellenőrzik, és nem csak ellenőrzik, hanem ki is nevezik saját magukat. Ezen ellenőrzések során – hogy, hogy nem – ritkán találnak hibát a saját tevékenységükben. Ezek a megtalált hibák aztán döntőrészt valamilyen, a kívülállók számára tökéletesen érthetetlen, eljárásjogi kifogást érintenek. Bírót még nem mentettek fel azért, mert mondjuk buta, vagy hiszékeny. Amit esetünkben pedig tán joggal tételezhetünk fel. Az efféle zártság aztán egyfelől kasztosodáshoz vezet, másfelől pedig teljesen kizárja a társadalmi ellenőrzésnek még a látszatát is. Holott egy demokráciában ezt szokták a hatalmi ágak bármelyikével kapcsolatban a legfontosabbnak nevezni.

Érdekes módon a mindenütt oly hangosan követelt fékekkel és ellensúlyokkal a bíróságok tekintetében nem találkozunk. Szinte mindenütt a világon a bírók munkáját valamiféle grémium ellenőrzi, melyben ugyan képviselve van a bírói kar is, ám a többség a bíróságokon kívüli (társadalmi, politikai) szereplőkből áll. Nálunk ez nem így van és a mégoly felháborító, érthetetlen ítéletek és eljárások semmiféle következménnyel nem járnak az azokban érintett bírókra nézve. Bírónak lenni, az ókortól napjainkig, nagy megtiszteltetés és hatalmas felelősség. Ezért aztán fontos lenne, hogy csak a legalkalmasabbak jussanak ebbe a tisztségbe. Nálunk azonban a kiválasztás nem más, mint előrehaladás egy bürokratikus szamárlétrán, anélkül hogy a jelölt valaha is találkozott volna a társadalom valós viszonyaival. Például a Sztojka-félék motivációival, szokásaival és „nevelhetőségével”. Ezáltal pedig a bíróságok és általában az igazságszolgáltatás tekintélye súlyos csorbát szenved.

Ez pedig változtatás után kiált. Tudom, a bírósági rendszerhez nem lehet hozzányúlni, mert az vad ellenkezést vált ki az EU ballibsi vezetéséből és parlamenti többségéből, akik a magyar belügyek tekintetében kizárólag a honi ellenzéktől tájékozódnak. Az, hogy ennyire vadul védik a jelenlegi és számtalan ügy által bizonyított módon rosszul működő rendszert, az önmagában is árulkodó. Azért teszik, mert ez jó nekik. Nekünk, állampolgároknak viszont egyértelműen rossz. Ezzel pedig, előbb-utóbb, kezdeni kell valamit.

 

(Kép forrása itt.)