Ma már tudjuk, hogy egy szó sem volt igaz mindabból, amivel az ellenzéki sajtó itthon és külföldön próbált hisztériát kelteni. Ezt mutatja az a tény is, hogy Magyarországon már régen nem tüntetnek a túlóratörvény ellen, nem kezdődött sehol általános sztrájk emiatt, és nem láttunk példát túlmunkára kényszerítő intézkedésekre sem. A gazdaság eközben dinamikusan bővül, a reálbérek tovább nőnek, a munkanélküliség pedig történelmi mélyponton van. Az utcai zavargásokban, médiaperformanszokban összekovácsolódott ellenzéki roncsderbi az EP-választásra sem fogott össze, ismét leszerepelt, és azóta is inkább jelöltcastingokkal és alkudozással, mintsem érdemi politizálással múlatja az idejét. Orbán Viktor és a Fidesz viszont történelmi rekordrészvétel mellett történelmi rekordtámogatottsággal nyerte meg a májusi EP-választást.

Most, hogy az indulatok lecsillapodtak, és amikor Jean-Claude Juncker Európai Bizottsága éppen az álhírek terjesztését jelöli meg az Európa előtt álló legfontosabb kihívások egyikeként, emlékezzünk meg a fake news gyárak legszánalmasabb írásairól.

1. Magabiztos tájékozatlanság

Nehéz nyelv a magyar, ráadásul kevés rokonságot mutat az angollal, ugyanakkor az önvezető autók, az okoseszközök, és a Google korában talán mégis elvárható lenne, hogy a tudósítások alanyainak, főszereplőinek nevét képes legyen leírni a minőségi újságírásra oly büszke nemzetközi média. Ehhez képest Magyarországot 2018-2019 fordulóján egy bizonyos Victor Orban vezeti, pártjának szóvivője pedig egy Balasz Hidvegi nevű ember. A liberális reménysugarat jelentő ellenzék húzónevei Arkos Hadhazy és Bernadetter Szer.

Elsőre ugyan szőrszálhasogatásnak tűnhet, de a folytatásból kitűnik, hogy a gondatlanság-pontatlanság nem hiba, hanem rendszerszintű tulajdonsága a hazánkról tudósító angol nyelvű médiának.


2. Balliberális véleménybuborék

A témával foglalkozó írásokban (jobb esetben) 5-6 tüntetőre és ellenzéki politikusra, liberális szakértőre jutott egyetlen kormányzati, konzervatív megszólalás. Az írásokban kizárólag baloldali közvélemény-kutatók eredményeit közlik megfellebbezhetetlen tényként, minden forráskritikát nélkülözve. Ha valóban ezeket a számokat figyelik, az persze meg is magyarázza a sorozatos meglepődésüket a Fidesz minden egyes választási győzelme alkalmával.

3. A baloldali politikai erőszak relativizálása

A füstbombázást és az MTVA-székház bohózatát nézve a tudósítóknak felderenghetett, hogy mintha lett volna már Budapesten valami nagyszabású demonstráció egy akkor regnáló miniszterelnök ellen. És miközben Gyurcsány 2006-ban kezdődő bukásával vonnak párhuzamot, képesek azt állítani, hogy a politikai erőszak új dimenzióba lépett Magyarországon. Emlékezzünk hát helyettük is: 2006-ban azonosító nélküli, símaszkos „rohamrendőrök” szemmagasságban lövöldöztek gumilövedékeket, kérdés nélkül ütöttek-vertek bárkit, aki rosszkor volt rossz helyen. A brutális karhatalmi erőszak mélypontjaként eszméletlenre verték Révész Máriuszt, a Fidesz országgyűlési képviselőjét, aki előzőleg a képviselői igazolványát is felmutatta nekik. Ehhez képest nevezik példátlannak azt, hogy a lehető legkisebb fizikai ártalommal, hímestojásként vigyázva tessékelték ki az MTVA épületét egy napig megszállva tartó ellenzéki előadóművész-politikusokat.

A jelenség sokkal inkább baloldal- mintsem országspecifikus: a francia sárgamellényes tüntetések megvakított áldozatai esetében szintén kevés volt az érzékenység, és rövid volt az emlékezet a gyurcsányi demokráciafelfogás rideg valóságára.

4. Elnézést, Virág elvtárs, ez az ítélet!

Az átböngészett írások egytől egyik tényként használnak olyan eposzi jelzőket és állandósult szókapcsolatokat, mint az „autoriter”, „puha fasiszta”, „lesújtott az ellenzékre”, „lesújtott a médiára”, „felszámolta a demokráciát”, „elüldözte a CEU-t”. A cikkek a legkisebb fennakadás nélkül vették át a magyar ballib ellenzéktől a „rabszolgatörvény” kifejezést. Nemcsak a miniszterelnökről, de a törvény várható hatásairól is előre meghozták az önellentmondásos ítéletet: a kifeszített magyar munkaerőpiacot Orbán nem hajlandó migránsokkal kipótolni, ezért kell a túlórakeret emelése. Amire a munkavállalók nem mondhatnak nemet, mert akkor kirúgják őket, hiszen semmilyen alkupozíciójuk nincs. A kifeszített munkaerőpiacon. A munkaerőhiányos cégekkel szemben.

Nincs több kérdésünk.

5. Vágyvezérelt gondolkodás

Kommentár nélkül:

„Ez az Orbán-kormány végének kezdete”

Az ellenzéki összefogás a demokrácia reménysugara

Orbán hazárdírozik, elbízta és elszámította magát

A magyar választók felkeltek, itt az ideje, hogy az EU is beavatkozzon!

A liberális mainstream média rabszolgákra ugyan nem bukkant, de sajtómunkásai rendíthetetlen szorgalommal, napszámosként ontották magukból az álhíreket. Talán a Juncker által elképzelt uniós álhírvadász elitalakulatnak a ballib sajtó táján kellene kezdenie a gyakorlatozást.

 

(Kép forrása itt.)