(Kép forrása: itt.)

Ezektől mind azt remélték, hogy alapvetően megváltoztatják az embert és az emberi viszonyokat, véget vetnek a viszályoknak, a szegénységnek, és szükségszerűen elhozzák az emberiség várva várt Aranykorát. Erre a digimániára jól felfogott érdekből rásegítettek a nagy internetes vállalkozások is, de a szereplők zöme önként és dalolva lett a Szép Új Mánia híve és terjesztője.


A digimániának vagy cyber utópiának két eleme volt.

Az első szerint az internet, később főleg a társas média, szükségszerűen politikai változást hoz, de a haladó utópia irányába, mivel szabad, egalitárius, önszabályozó, kreatív, bőség (ingyenesség) jellemzi, így a “szabadság vírusát… az elektronikus hálózatok terjesztik a Föld négy sarkában.” Állítólag, általában az információs és kommunikáció-technológiák mai fejlődése szükségszerűen magával hozza a vágyott, igazi demokrácia elérését. A mítosz hívei szerint a demokrata technofil, és a technofil akaratlanul is demokrata. A netizen ezért változásbarát. A „digitális nemzet” az új élcsapat: fiatal, jól képzett, jómódú, kommunikatív és politikailag aktív, humanista és toleráns, libertárius, racionalista és reformer.

A második szerint az internet, és főleg a felhasználók alkotta tartalmak elterjedése – a blogok, kommentek, stb. – demokratikus, szabad és egyenlő felek közti vitát fog eredményezni végre valahára. Ellentétes a tekintéllyel és mindenféle szabadságot korlátozó rezsimmel.

Az internet szükségszerűen és nyilvánvalóan felszabadító hatásáról írottak részben az információ-mítoszra épülnek: A szabad internet állítólag elősegíti a szabad információáramlást, a vélemények szabad kifejezését és megvitatását, így a politikai rendszerek legitimitásának egyik mércéje lehet, s ezzel elősegíti a demokratizálódást. Az internet hálózatossága és majd’ ingyenes hozzáférése miatt szemben áll a személyes és intézményes tekintélyekkel, mivel lehetővé teszi, hogy a legalávetettebbek is összekapcsolódjanak, egymást bátorítsák és informálják, együtt tiltakozzanak. Azaz, az internet képes kialakítani ellentudást.

 Az internet forradalmi hatásába vetett remény szerint az internet végre hatalmat ad a népnek és hierarchia-ellenes. Ez a globális, hálózatos tudatosság a becsődölt választásokon alapuló politikának véget vet. Megteremti a részvételi demokráciát. Az új információtechnológia olcsón pontos információkhoz juttat az eddigieknél sokkal több embert, képes a helyzetekre vonatkozó releváns információ mellett azok sokféle értelmezését és értékelését is olcsón és gyorsan teríteni, képes a viták és egyezkedések helyszínéül szolgálni, és mindezzel képes az offline tevékenységeket és viszonyokat alakítani.

Az egyiptomi Google-vezető Wael Ghonim mondta, hogy “Ha fel akarsz szabadítani egy társadalmat, csak adj nekik internetet”.  Feltételezték, hogy az internet per definitionem demokratikus.  A Bush-kormányzat a Twittert akarta jelölni a Béke Nobel-díjra.  A Twitter alkalmasnak tűnt a „forradalmárok” kapcsolattartására, míg a YouTube arra, hogy megmutassa ezt a „forradalmat” a világnak, illetve forradalomként láttassa a lázadást, fosztogatást. Andrew Sullivan, megablogger a The Revolution Will Be Twittered című cikkében jelentette be, hogy a Twitter lesz „a döntő fegyver az iráni ellenállás megszervezésére”. A blogvilág felkapta és közhely lett az állítás. Nicholas Kristof a New York Times-ban írta, hogy a „XXI. századi fontos konfliktusokban… az egyik oldalon a kormányzat lő puskagolyókkal… és vele szemben a fiatal tiltakozók tweetekkel tüzelnek”.  Az internetet, majd a BBS-eket, blogokat, a Twittert és a Facebookot tekintették politikailag mindenhatónak. A zsarnokok új rémálma és a nép új csodafegyvere a társas média lett.

Az internethez kötött utópiának már egy ideje vége, az establishment jó ideje gyanakvással kezeli az internetet, de sőt Donald Trump győzelme – úgy tűnik – nem pusztán felszámolt a digimániát, de a kiskedvencből bűnbak lett. Mert történt, hogy Trump ötödannyi pénzzel az interneten kampányolva győzni tudott.  Az amerikai liberálisok gyászmunkájának része részben az internet, és főleg a társas média (főleg a Twitter, Facebook, 4chan, Reddit, stb.) hibáztatása, részben a „post-truth politika” fogalmának megkonstruálása. A mostani haladár reakciók szerint az internet mégsem a haladás motorja.

Na most, vagy tévedtek a haladárok az internet hatásait illetően, az nem hoz létre valami demokratikus utópiát. Vagy az internet valóban elősegíti a változást, aláássa a hierarchiákat, de ma a haladárok vannak uralkodó helyzetben, ők az establishment – csak éppen az a hamis tudatuk volt, hogy ők az elnyomottnak –, és az interneten valóban kialakult egy ellenkultúra velük szemben, ami az ő uralmukat ássa alá. Akárhogy is, egy utópiával ismét kevesebb.