(A görögországi Idomeniben a migránsok Németország segítségét kérik.)

A most ismertetett terv arra épít, hogy a márciusban megkötött Törökország-EU megállapodás már megnyitotta a kaput a Törökországban regisztrált menekültek Európába utaztatása előtt. Igaz, a hivatalos megállapodás csak a március 20-a után Görögországba érkezett migránsok létszámára vonatkozik, akiknek a száma március vége óta ráadásul drasztikusan csökken.


Többen és többször utaltak már arra, hogy ez a megállapodás csak akkor működőképes, ha az egyenlet mindkét fele stimmel. A törökök nem engednek Európába illegális migránsokat, de cserében az EU legális úton vesz át százezres nagyságrendben migránsokat Törökországból (és de Maiziére német belügyminiszter minapi javaslata alapján, hasonló megállapodások keretében akár Észak-Afrikából is).

Talán azért is kellett a mostani sajtókiszivárogtatás, mert Erdogan török államfő kezd egyre türelmetlenebb lenni: Törökország most valóban fékezi a migránsok Görögországba áramlását, de csapdahelyzetbe sem akar kerülni. Ha ugyanis folyamatosan érkeznek új migránsok, és a már ott élők nem tudnak Európa felé távozni, akkor Erdoganéknál még nagyobb tömeg torlódna fel. A török államfő a múlt héten hangot is adott elégedetlenségének és úgy fogalmazott, hogy országa felrúgja a megállapodást, ha az EU “nem tartja be ígéreteit”.

Erdogan nem pontosította, hogy konkrétan milyen uniós ígéretekre is gondol. Hivatalosan ugyanis csak a fent ismertetett képlet ismert: Minden Görögországból visszafogadott migránsért “cserében” az EU egy szír menekültet vesz át Törökországtól. Eddig talán 400 migránst toloncoltak vissza Törökországba, és az akciót ráadásul két hétre fel is függesztették. Ankarának viszont romló gazdasági kilátások között kell(ene) majdnem hárommillió+ menekültet tartósan ellátnia. Ebben a helyzetben jelent meg “véletlenül” most ez a terv, amely mintha válasz lenne Erdogan azt megelőző heti fenyegetésére: “Nyugi, az EU már dolgozik a több százezer migráns ellenőrzött és ütemezett átvételén!”

A sajtó Erdogan és Merkel tavaly októberi isztanbuli találkozója kapcsán még 500 000 migráns átvételéről beszélt, míg mások napi ezer (=évi 365 000) migráns beutaztatását is elképzelhetőnek tartották. Akkor még működött a “befogadásra kész országok koalíciója”, és 8 tagország állt Németország mellett. Azóta már Franciaország is kihátrált Merkel mögül, és igazából csak Portugália lenne hajlandó 10 000 migránst befogadni.

A mostani 250 000-es szám tehát leginkább olyan alsó küszöbértéknek tekinthető, ami a német, osztrák (maximum 37 500 fő) és portugál kapacitásokra épít. Merkel kancellár belátta, hogy a kötelező betelepítési kvóta ötletét nem sikerül egyetlen huszáros rohammal keresztülvinni, ezért taktikát változtatott: Ameddig a tagállamok egy nagy céltáblával, az Európai Bizottság menekültügyi reformelképzeléseivel vannak elfoglalva, addig Berlin és Brüsszel számtalan, egymással látszólag össze nem függő javaslatot próbál keresztülvinni, amelyek azonban ugyanahhoz az eredményhez vezetnek. A kötelező betelepítési kvóta ügye tehát csak látszólag került le a napirend éléről.