Pedig még annyi jó ötletük lett volna

2018. április 09.

Címkék: ellenzék, balliberális sajtó, kampány, választás

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

Vége a hónapok óta tartó pszichikai hadviselésnek. Az ellenzék agresszív, külföldről finanszírozott, lejárató kampánya nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Fidesz-szavazók megtámadva érezték azokat az értékeket és eredményeket, amiket az Orbán-kormány az elmúlt években képviselt és elért.

Ebben a kampányban nem egy párt vagy pártok álltak szemben a Fidesszel, hanem háttérbe húzódó milliárdosok, brüsszeli és berlini bürokraták, közösségi médiumok algoritmusai és arctalan médiamunkások.

Teljes cikk

Citius, altius, fortius!

2018. április 08.

Címkék: választás, Fidesz, szuverenitás, patriotizmus, Orbán Viktor

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

Húsz éve foglalkozom politikával, és lassan húsz éve vagyok szavazópolgár. Minden választáson ugyanarra a politika erőre adtam a voksomat, és most vasárnap is jó szívvel szavazok a Fideszre.

Büszke vagyok rá és örömmel tölt el, hogy húsz évvel ezelőtt jó döntést hoztam, ami mellett ma is kitarthatok.

Nem azért szavazok a Fideszre, mert a párt hibátlan vagy tökéletes volna. Azonban az Orbán Viktor vezette Fidesz az a párt, amely a számomra fontos kérdésekben a helyes álláspontot képviseli. Emellett a Fidesz az a politikai formáció, amelyre jó szívvel rá lehet bízni az ország irányítását, hiszen ők az egyetlenek, akik bebizonyították: nem külföldi erők zsoldosai és nem hazai oligarchák kitartottjai. Vagyis a Fidesz az egyetlen politikai erő, amely határozottan kiáll az ország szuverenitásáért.

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

politológus

Tényleg fejest akarunk ugrani a sötétbe?

2018. április 06.

Címkék: szuverenitás, ENSZ migrációs paktum, kampány, választás, illegális bevándorlás, Orbán-kormány

Keine Experimente! (Ne kísérletezzünk!) – üzente Konrad Adenauer CDU-ja 1957-ben a németeknek. Akkor a gazdasági eredmények megvédése és a nemzeti érdek következetes képviselete volt a tét, amit az akkori németek megértettek. A járt utat a nem hagyták el a járatlanért. Most nálunk is erről szól a választás.

Az 1945 utáni Németország a romokból épült újjá, a gazdasági csoda eredményei lecsorogtak a társadalom minden rétegéhez. Ebben a felívelő szakaszban sokan érezték úgy, hogy “ha már minden rendben van”, akkor a CDU és Konrad Adenauer után más politikusoknak is esélyt kellene adni. Ilyenkor a szavazók többsége abból indul ki, hogy a jó dolgok maradnak, és az újak csak a vélt, vagy valós hibákat javítják majd ki.

Az 1957-es német választás “Ne kísérletezzünk!” jelszava arra döbbentette rá a németeket, hogy az ellenzék győzelmével egy teljesen más országot kapnának, ahol az addig elért eredmények veszélybe kerülnének. Az SPD akkor kiléptette volna az NSZK-t a NATO-ból, és a hidegháború közepén egy egységes, semleges Németországról álmodozott.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Szentségtelen Szövetség

2018. április 06.

Címkék: kampány, balliberális ellenzék, progresszió, kommunizmus, bolsevikok

Ma Európára és Magyarországra a legnagyobb leselkedő veszély az Európa-ellenes, marxista gyökerű világnézet párosítása az iszlám bevándorlással.

Az ellenzék bel- és külföldi tagozatai, illetve a nyugatosch értelmiség váltakozó intenzitással próbálja Orbán Viktort és a jelenlegi polgári rendszert kádárizmussal, kommunizmussal, sőt, akár neo-bolsevizmussal is vádolni. Mindeközben a régi, megbízható elvtársak fel-fel bukkannak a soraik között. Mindez persze nemcsak a régi kommunistákról szól. A közösségi oldalon feltűnt egy olyan állítás is, miszerint „most április 8-án lesz április 4-e”, vagyis a választás esetleges ellenzéki győzelmét a hazánk szovjetek általi „felszabadításához” hasonlították. A kétségtelenül kommunizmus-gyanús alapjövedelem belebegtetése és reklámozása szintén része a suttogó propagandának. Tölgyessy Péter nemrég megjelent terjedelmes és kanyaroktól sem mentes interjújában szintén nettó kommunizmusra hajazó részletekre bukkanhatunk: „az ellenzék szerint politikai igazságtételre van szükség, amikor (…) egyszerre csaknem minden állampolgári vágy kielégítésére lesz pénz (…). Egyszerűen el kell venni a jövedelmeket és javakat, továbbá a társadalmi pozíciókat a rosszaktól és oda kell adni az arra érdemeseknek, máris minden magyar boldogabban élhet – gondolják legalábbis az ellenzékiek.”.

Teljes cikk

Jobbik: a hasznos hülyék

2018. április 05.

Címkék: 2006 őszi rendőrterror, kampány, bolsevikok, Heller Ágnes, Jobbik

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

A bolsevikokat onnan lehet megismerni, hogy emberek helyett eszméket védelmeznek. Nevezzék magukat bárhogy – liberálisnak, szocialistának, világpolgárnak, vagy progresszívnak – az éppen aktuális irányvonalat vakon követik, mindegy, mibe kerül.

Az eszme védelme nemesebb az emberekénél. Ha emberi életeken kell átgázolni, megteszik.

A bolsevikok másik tulajdonsága, hogy mindig hazudnak. Már a nevük is hazugság, hiszen az sosem a többséget, hanem csak egy szűk elitcsapatot fémjelez, amely kíméletlenül érvényesíteni akarja hatalmát a nép felett.

Korunk bolsevikjai ma épp olyan szenvtelenül buzdítanak a Jobbik melletti szavazásra, mint amilyen elszántsággal bizonygatták a legutóbbi időkig, hogy a Jobbikra szavazni bűn. Akik tegnap még az antiszemitizmussal riogattak, azok most a civilekre vadászó zsidó háttérhatalomról írnak. Őket egyáltalán nem érdekli a választók akarata és retrográdnak bélyegeznek mindenkit, aki nem szavaz a tegnap még nácinak nevezett pártra.

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

A futóbolond

2018. április 03.

Címkék: választás, kampány, balliberális ellenzék, ellenzék

A magyar nyelv egyik igen kifejező jelzője a futóbolond, egyesül benne a zavart elme és az ebből fakadó értelmetlen, túlmozgásos aktivizmus.

Ilyen szereplő bőségesen akad a magyar közéletben, hiszen két dolog is kedvez elszaporodásuknak. Az egyik az általános értelmiségi nívótlanság, ami az elemi logika és józan ész tagadásában nyilvánul meg, a másik pedig a szinte határtalanná növekedett közlési lehetőség. Az oktalanságnak valóságos matadorai keletkeznek, a közélet hulló- és állócsillagai, akik monomániáikat és az abból levonható „következtetéseiket” folyamatosan osztják meg velünk. Egy ilyen alakról szólnék alább.

Béndek Péter régi kedvencem. Egy időben feladtam a küzdelmet és nem írtam róla, egyszerűen belefáradtam a kilátástalan küszködésbe. Most azonban – a választások közeledtével – hősünk aktivizálta magát és temérdek írással kínoz bennünket. Nem tudja visszatartani a tintát. Ez még nem váltotta volna ki belőlem a reflexió igényét, ám olvasom egy zárt csoportban, hogy bizony még a nemzeti oldalon is vannak akik komolyan veszik, mi több, idézik és hivatkoznak rá. A konkrét ok, barátunk legújabb irománya, amely a hangzatos „Miért szavaz egy konzervatív a kormányváltásra?” címet viseli. Nos, nézzük, hogy Béndek szerint miért tesz egy „konzervatív” ilyet. Szeretném előrebocsájtani, hogy nem kívánok egy „Mi a konzervativizmus?” vitát nyitni. Sem a terjedelem, sem pedig az alkalom nem megfelelő erre, továbbá kedvem sincs hozzá. Kizárólag a Béndek által leírt szöveget szeretném szemügyre venni.

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

politológus

Ezért ne legyünk se Bécs, se Stockholm!

2018. március 29.

Nyugat-Európában járva egy szokatlan érzéssel találkozom: Magyarként is rossz látni, ahogy a jólétükre és eredményeikre korábban joggal büszke németek, osztrákok és svédek most fülüket-farkukat behúzva járnak. Kormányaik elvették az önbecsülésüket, arrafelé “Mama Merkel” vendégei jönnek először, és csak utána a “bennszülöttek”.

Tavaly ősszel Németországban, nemrégen pedig Ausztriában jártam. Mindkét országot ismerem régről, míg Svédországban az újkori népvándorlás tetőzése előtt voltam többször. A nyugat-európai utcákat járva az embernek tényleg az tűnik fel, mint Lázár Jánosnak Bécsben: A belvárosok tele vannak fejkendős, babakocsit tologató migráns nőkkel, míg a fiatal bevándorló férfiak kisebb csoportjai látszólag céltalanul bolyonganak a városban, múlatják az időt.

Ez a látszat, amit az utcán felszínesen látni lehet. A mélyben viszont ott forrong az a megaláztatás, amit a nyugat-európai embereknek nap mint nap el kell szenvedniük. Ők dolgoznak, adót és társadalombiztosítást fizetnek. Mégis azt várják tőlük, hogy önként lépjenek egyet hátra, és áldozzák fel hétköznapjaik nyugalmát, saját és gyermekeik boldogulását a jövevények integrációjának kedvéért.

Egy önkormányzati ház, két feleség, hét gyerek. Hamburg mellett.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Miért is lenne jobb a rosszabb?

2018. március 28.

Címkék: kampány, kommunizmus, káosz, balliberális ellenzék

Kampányidőszakban kispadon ül a józan paraszti ész, ha ugyan nem az „árulóknak” fenntartott vádlottak padján. ((A jó ízlést pedig nyugodtan tegyük csak dupla zárójelbe.))

Ilyenkor a fanatikus füleké a jelen, nekik pedig csupán olyasmi a zene, amilyet például Lukács György mondott egykor. A maga szubjektív, de amúgy persze a „haladással” nyilván egybecsengő, „objektív” módján azt állította a filozófus, hogy a legrosszabb szocializmus is jobb a legjobb kapitalizmusnál. Például Pol Pot Kambodzsája kívánatosabb, mint Olof Palme Svédországa… Hát, neked legyen mondva, Gyuri bácsi.

Az ellenzék mintha az efféle fanatikus haladó hagyományokat követné, azt sugallván, ennél a kormánynál még a legrosszabb oppozíció is jobb. E tekintetben nincs apelláta, nem számít már semmilyen tárgyilagos mérlegelés. Pirulás nélkül mondják, odáig fajult a helyzet, az a tuti, hogy nincs mese, lett légyen bármi, akkor is a rossz a jobb. Még akkor is az, ha ez a rossz, nem csak amolyan átlagosan, szokásosan rossz, hanem éppen a legrosszabb.

Na, ilyenkor áll fel a józan ész, és vissza se nézve ballag az öltözőbe. Legyint, ez most tényleg nem az ő meccse.     

Merthogy bizonyosan nem ez a kormány a lehetséges kormányok legjobbika. De arról ne nyissunk fölösleges vitát, hogy ez a mai ellenzék bizonyosan az elmúlt évtizedek legrosszabbika.

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

A módszerről

2018. március 27.

Címkék: ideológia, Migráció, társadalom, Soros-terv, Soros György, kommunizmus

„Nincs új a nap alatt”

Mindenféle kacatok között turkálva a kezembe került Harsányi Iván és Szántó György szerkesztésében, 1977-ben megjelent örökbecsű műve, „A nemzetközi munkásmozgalom története”. Valaha olvastam ezt az ordas hazugságokkal, csúsztatásokkal és a párt fenekének tisztogatásával teli művet. Borzalmas volt. Magával a művel nem is untatnám a nyájas olvasót, azonban van ennek a „munkásmozgalom” történetnek egy olyan vonása ami tán számíthat érdeklődésünkre.

Úgy volt az, hogy Marx és tettestársai elvázoltak egy tervet. Egy tervet, mely a társdalom kommunista átalakítását célozta meg. Ők persze nem nevezték tervnek ezt, hanem „történelmi szükségszerűségnek” gondolták, mely mindenképpen bekövetkezik, csak ki kell várni. Lenin és néhány más terrorista azonban nem így gondolta. Ők türelmetlenek voltak és bele is vágtak a lehetetlen megvalósításába. A Szovjetunió – természetének megfelelően – azonnal rátenyerelt az egész „munkásmozgalomra”, létre jött a Kommunista Internacionálé, a Komintern a szovjet vezetés szigorú ellenőrzése alatt. A szigort a legjobban az jellemezte, hogy a jeles szervezet vezetőit időről időre kivégezték. Amit amúgy többnyire tökéletesen meg is érdemeltek, bár sohasem azokért a bűnökért, amelyekkel vádolták őket. Így szabadultunk meg Kun Bélától is hál Istennek.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Egy kis matek

2018. március 26.

Címkék: ellenzék, kampány, Jobbik, választási részvétel, választás

A magas részvételi arány, mondják a hozzáértők, a lehető legkedvezőbb esély a kormányváltásra. Magasnak a 70 százalék körüli (lehetőleg fölötti) részvétel minősül, ilyenre a hét eddigi alkalom közül egyszer, 2002-ben volt példa, az akkor még kétfordulós választáson.

A magas részvételi arány, mondják a hozzáértők, a lehető legkedvezőbb esély a kormányváltásra. Magasnak a 70 százalék körüli (lehetőleg fölötti) részvétel minősül, ilyenre a hét eddigi alkalom közül egyszer, 2002-ben volt példa, az akkor még kétfordulós választáson. Az első fordulóban a jogosultaknak akkor 70,53, a másodikban 73,51 százaléka szavazott. Érdekes volt ez abból a szempontból is, hogy a második fordulóban általában (egy kivétellel) mindig kisebbnek bizonyult a szavazói hajlandóság.

2014-ben az első egyfordulós választási szisztémában 61, 24 százalék ment el voksolni, ez volt a második legalacsonyabb részvételi arány a rendszerváltozás után. Ennél is kevesebbet 1998-ban regisztrálhattak, pontosan 56,26 százalékot. (Megjegyzendő, hogy a továbbiakban az egyfordulós rendszert a kétfordulós szisztéma első – általában magasabb – részvételi adataival érdemes összehasonlítani.)

Teljes cikk