Maczkó Ú. Róbert

filozófus

Politikai pedofília

2019. január 24.

Címkék: kampány, balliberális ellenzék, balliberális értelmiség, Nagy Blanka, politikai pedofília

Az Úr 1212. esztendejében a keresztes hadjáratok ügye rosszul állt. Igaz az egyesített keresztény hadak nagy győzelmet arattak Las Navas de Tolosa mellett a mohamedán hódítók felett, mellyel megindult az Almohád dinasztia hanyatlása, de Európa szerte a lovagság körében csökkent a lelkesedés a hit ügye iránt.

Ekkor jelent meg egy Nikolaus nevezetű pásztorgyerek a Rajna-vidéken, aki beszédeivel hamarosan számos követőre tett szert. Szavára el is indultak mintegy harmincezren – közöttük sok gyermek és fiatal – a Szentföld felszabadítására. Az úton az éhség és a járványok megtizedelték őket és végül Itáliába érve a maradványaik tulajdonképpen feloszlottak, miután, Nikolaus ígérete ellenére, a tenger nem nyílt meg előttük, hogy eljussanak Jeruzsálembe. Ez a történet – melyet a történészek amúgy keresztbe-hosszába vitatnak – jutott eszembe, elnézve az ellenzék legújabb lieblingijének, Blankának szerepléseit.

Mert amit látunk, az nem más, mint politikai pedofília. A látszatpolitizálás eszköze, mely nem más mint a bulvármédia beemelése a politikai közegbe, az új hús utáni olthatatlan vágyakozás, a kattintásszám, a nézettség növelése. A gyerek és a kutya ellenállhatatlan – tanítja a média – keressünk hát ilyeneket. Ha ilyet lát, hall az ember az első reakciója a düh. Bayer kollégával ellentétben, nálam ez a düh nem a szerencsétlen leányzó ellen ébredt, hanem azok iránt, akik bujtogatják, akik mögötte állnak és akiknek nem nagy ár ennek a szerencsétlennek a sorsa azért, hogy – reményeik szerint – üssenek egyet a kormányon. Nem tudom, nem tudjuk, hogyan került Blanka arra a bizonyos színpadra, ahol aztán megcsillogtatta retorikai képességeit. Ki hívta meg és miért? Vagy bárki felmehetett aki akart? Pedig jó lenne tudni.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Néma Auróra

2019. január 21.

Címkék: tüntetés, ellenzék, kampány, balliberális ellenzék

A folyó utcai és egyéb jelenetek szereplői nem egyformán kockáztatnak.

A kormány aktuális fenyegetettsége minimális. Az ellenzék pártocskái ezzel szemben csak tovább gyengülhetnek, ha ez a kívülről is szított akciózás sem lesz nekik elegendő ahhoz, hogy saját szerény létezésüket nyomatékosítsák.

Amit a folytatásos prezentációkban láthatunk, az a vehemens, de hatástalan Orbán-gyűlölet, ami nem új keletű emóció. Rugdosták itt már a tüntetők a maguk gyártotta Orbán-szobor fejét a Clark Ádám téren, nem is olyan régen. Hiába rugdosták, a választáson utána a Fidesz-KDNP megint parlamenti kétharmaddal győzött.

Ehhez képest az „O1G” – féle piacosított üzenet, nem olyan nagy ötlet, csupán a politikai ízléstelenség egy újabb gyöngyszeme, melyet még csak nem is önálló kútfőből kotortak elő. (Tényleg, ha már üzlet, az ötletgazda S. L. kapott ezért tőlük valami jogdíjat? Nem mintha rászorulna, csak úgy a piaci rend kedvéért.)  

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Egy csángó történet Ferenc pápa csíksomlyói látogatása elé

2019. január 20.

Címkék: történelem, Ferenc pápa, katolicizmus, Csíksomlyó, magyarság

Ferenc pápa a „csentenár” – vagyis Erdély Románia általi megszállásának 100. évfordulója - alkalmából felkeresi a magyar katolicizmus talán legnagyobb búcsújáró kegyhelyét, a csíksomlyói kegytemplomot és az ott létesített Hármashalom-oltárt.

Pontosítanunk kell: jóideje ugyanis nem csak a magyar katolicizmus kegyhelye, hanem az összmagyarság egyik fő misztikus központja is a helyszín. Ferenc pápa egy héttel a szokásos pünkösdi búcsú után fog érkezni, és nem sokkal a Batthyáneum nevetséges okokra alapozott, ismételt elvétele-, illetve nagyjából egy évvel a marosvásárhelyi katolikus gimnázium üldözésre hajazó, megoldatlan ügye után.

A pápa látogatásával kapcsolatban vannak reménykedő hangok, és maga Böjte Csaba testvér is ilyen irányú várakozásairól beszélt. Másfelől nézve a dolgot azonban néhány aggasztó lehetőség nagyon is valóságosnak tűnik. Többek között az, hogy Csíksomlyó magyar közösség megmaradásának helyszíne helyett a továbbiakban a román katolikusok kegyhelye lesz, vagy, ami rosszabb, az ökumené jegyében akár az ortodoxok ügye is. Ez utóbbi a magyar múlt megszokott módszer szerinti asszimilációja lenne.

Történészként a lehetőségek latolgatása helyett inkább egy már megtörtént esetet szeretnék Önöknek elmondani. Egy ma Romániában található kisváros történetét, a Kárpátokon túl, a Jászvásártól (Iasi) nem messze fekvő Kotnár moldvai település történetének néhány fordulatát.

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

regionális igazgató, XXI. Század Intézet

Ezért nem lesz általános szrtájk

2019. január 17.

Címkék: kampány, balliberális ellenzék, túlóraszabályozás, bérnövekedés, szrtájk

Erről is Brüsszel tehet! A sorozatban harmadik kétharmad után a bukott parlamenti ellenzék a túlóraszabályozás uniós jogharmonizációjába kapaszkodott, azt remélve, hogy ezzel visszaveszi az utcától a kezdeményezést. Némi bohóckodás és egy-két tüntike után azonban minden visszatért a régi kerékvágásba.

Az uniós jogharmonizáció keretében az Országgyűlés módosította a munka törvénykönyvét. Az uniós irányelvben meghatározott évi maximális 416 óránál valamivel kevesebb, maximálisan 400 túlórát engedélyeztek, ám ehhez a munkavállaló, vagy az érdekképviselet hozzájárulása szükséges és a bérfizetés szabályai sem változnak.

Ausztriában már tavaly szeptembertől életbe lépett egy olyan jogszabály, amely — szintén a dolgozó, vagy az érdekképviselet egyetértését feltételezve — akár napi 12 órányi munkát is megenged.

Az OECD friss statisztikája egyébként is azt mutatja, hogy a magyarokat ez alig érinti, és sokkal inkább azokban a nyugat-európai országokban túlóráznak a dolgozók, ahol heti 40 óra alá csökkentették a munkaidőt. Macron francia elnök ráadásul pont a sárga mellényesek tiltakozása miatt törölte el a túlórákat sújtó különadót, így nyitva meg a kaput az egyébként is sokat túlórázó franciák további (ön)kizsákmányolása előtt.

Teljes cikk

Pindroch Tamás

újságíró

A lyukas zoknis forradalom

2019. január 16.

Címkék: MTVA, tüntetés, ellenzék, balliberális ellenzék, Hadházy Ákos, lyukas zokni

Hadházy Ákos lyukas zoknija a “lázadás” és az ellenzék közös szimbóluma lett.

Az év kezdetén megalkotott “Szrtájk!” feliratú tüntetéses molinó után azt gondoltam, ezt már nem lehet semmivel sem alulmúlni. Mégis sikerült.

Az MTVA épületének decemberi “bevétele” után Hadházy Ákos Szél Bernadettel együtt visszatért a “tetthelyre”. Úgy tűnik, náluk még nem múlt el a pszichózis, még mindig a tüntetések hatása alatt állnak. Nem is lehetett más céljuk, mint fenntartani azt a lázat, amely néhány ezer embert tényleg elragadott Budapesten tavaly decemberben.

Szél és Hadházy azonban előreszaladt, elfelejtettek hátranézni a köztévé bejáratából, így nem láthatták, hogy ketten maradtak, a “lázadó tömegek” eltűntek.

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

A tudomány szabadságáról

2019. január 14.

Címkék: tudomány, szabadság, véleménydiktatúra, liberális dogmák

Itt tartunk négyszáz évvel Galilei után. A tudomány és a vélemény szabadsága újra csak addig érvényes, amíg hittételeket nem érint.

1633. június 22-én, majd négyszáz évvel ezelőtt, az Inkvizíció bírósága Rómában ítéletet hirdetett egy bizonyos Galileo Galilei ügyében. Az illető alapvető bűne az ún. „heliocentrikus” világkép tanítása volt, mely szerint a Föld a nap körül kering. Ezt ő Kepler nyomán hirdette, de maga is végzett kísérleteket, melyek – szerinte – ezt a nézetet igazolták. Az ítélet eltiltotta a további „tévtanok” terjesztésétől és hátralévő életét házi őrizetben töltötte. (A dolog valójában sokkal bonyolultabb és Galilei szerepe is jóval vitathatóbb, de ez most mellékes. Így tanítják és kész.) Galilei a felvilágosodás hőse lett. A későbbiekben a nyugati világot meghódító szekuláris és liberális gondolkodás a tudományos szabadság hőseként tekintett rá. Annak igazolásaképpen, hogy bármilyen ideologikus beavatkozás a tudomány ügyeibe káros és veszélyes, mert hátráltatja a tudomány haladását. Galilei peréből a tudomány szabadságának tantétele lett, gondoljunk csak az MTA, vagy a CEU ügyében hangoztatott álláspontokra, melyek a „tudomány szabadságát” féltették és féltik óriási hangerővel.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Májusra várva

2019. január 12.

Címkék: bevándorlás, Európa, szuverenitás, Európai Parlament, EP választás

2019 májusáig Európában nincs ártatlan politikai esemény.

Az EP-voksolás eredménye, az uniós vezetői pozíciók újraosztása ezúttal jóval fontosabb lesz a szokásosnál. Kis híján csaknem két évtized telt el a XXI. századból: 2019 májusa már egyértelműen a harmadik évezred társadalmi-politikai arculatát rajzolja ki majd az Európai Uniónak.    

Bár a potenciális népvándorlás (fedőnevén: migráció, vagy még erősebb csúsztatással: menekültügy) csak egy a sok európai probléma közül, mégis ez uralja a kampányt. Nemcsak azért, mert ez szó szerint testközelből érinti az európaiakat, hanem azért is, mert áttételesen számos más elemet (európai jövő, szuverenitás versus föderáció) hordoz. Az EU jelenlegi neoliberális vezérkara ellentmondást nem tűrően, mindegy mi az ára alapon köteleződött el a népvándorlás egyoldalúan pozitív értelmezése mellett, miközben az európai társadalmak folyamatosan mondanak ellent ennek az egyoldalúságnak. Olyan pártok tűntek fel és erősödnek ezen a bázison, amelyek alternatív értelmezéseket, jövőképeket testesítenek meg. Utóbbi szereplőket bélyegzik populistáknak, „idegengyűlölőknek”, tévelyedettebb elmével „nácinak”, „fasisztának” (a kettő nem ugyanaz).

Teljes cikk

Pindroch Tamás

újságíró

A Delete-gomb és Gyurcsány

2019. január 10.

Címkék: Gyurcsány Ferenc, balliberális ellenzék, erőszak, rendőrterror, 2006 ősze

Gyurcsány Ferencnek nincs mentsége, 2006 őszén a rendőrség parlamenti képviselőt és ártatlan embereket bántalmazott brutálisan.

„A verés az verés. Aki képviselőt üt, az a népet üti. Nincs mentség. Varju Laci derekasan helyt állt. Ember legyen a talpán, aki ezt vállalja. Ő vállalta. A választóiért. A Köztársaságért. Megbecsülés jár érte” - ezt volt képes kiírni Facebook oldalára a minap Gyurcsány Ferenc. Mintha Delete-gombot nyomtak volna meg az agyában, és huss, minden kitörlődött, amit 2006 őszén, kormányzása idején követtek el a rendőrök a pesti utcákon.

Mi azért emlékszünk még arra, hogy 2006 októberében a rendőrök gumilövedékes puskájukkal szinte vadászatot tartottak a demonstrálók között. Testre céloztak, szemeket lőttek ki, lovasrohamot vezényeltek, embereket ütöttek-vertek, csak a szerencsén múlott, hogy nem lett halálos áldozata az attaknak.

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

Századok

2019. január 09.

Címkék: Index, ellenzék, populizmus, demagógia, 20. század

Az intellektus szereti a jól elhatárolt dolgokat. Az amorf folyamatok, a folytonos jelen, mind-mind vágyat keltenek valamiféle rendszer iránt, ami jól behatárolható, ami ritmust ad az egybefolyónak.

Tán ezért szeretjük a történelmet is századokra tagolni. A naptár a csillagok járása, pontosabba a bolygó csillaga körüli keringésén alapul, tehát valami előre elrendelt kozmikus harmóniát tükröz, azt a harmóniát, melyet évezredekig a társadalom előképének tartottunk. A naptári századok azonban korántsem fedik le a szellemtörténet felosztását.

Szellemtörténeti szempontból a huszadik század a mai napig tart és ez a korszak nem 1900-ban, hanem valamikor az ’50-es években kezdődött és mai formáját ’68-ban nyerte el. Erre a folyamatosan velünk élő huszadik századra világít rá például a „populizmus” körül folyó vita. Mielőtt tovább mennénk tisztázni kell(ene), hogy valójában mi is az a populizmus?

Tipikusan huszadik századi dolog az, hogy egy ilyen gyakran használt fogalom tulajdonképpen tartalom nélküli; számtalan hasonló van. Semmiféle definíciója nincs, ahányan használják annyiféle dolgot gondolnak róla és ezek a dolgok jórészt ellentmondóak. Ahogyan elnézem, alapvetően a demagógiát értik alatta. Csakhogy a közgondolkodásban a demagógia a felelőtlen ígérgetést jelenti, ami egyáltalán nem azonos a populizmussal. (Ennek értelmében az újkor nagy, sikeres demagógjai mind baloldali indíttatásúak voltak. Igen, Hitler és Mussolini is.) A fogalmi bizonytalanságok ellenére egy biztos: a populista elmarasztaló jelző, bármit is jelentsen valójában.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Szoborparkolás

2019. január 08.

Címkék: történelem, emlékezetpolitika, szobor, 1956, Nagy Imre

Nagy Imre mártír miniszterelnök szobrának áthelyezése miatt nemzetközi tiltakozás zendült fel.

Az hagyján, hogy éppen „restaurálják a Horthy-rendszert”, de arról is szó esett, hogy a szobrot éjszaka vitték, ahogyan a Rákosi-rémuralom idején az embereket a fekete autóval. A legmesszebb talán az 1956-os forradalom leverésében kollaboráns Magyar Szocialista Munkáspárt utódszervezete jutott. Közleményük szó szerint így hangzott: „Nagy Imre szobrának elvitelével ismét nyilvánvalóvá tette a Fidesz, hogy mit gondol az 56-os eseményekről. Ismét bebizonyította azt, hogy nem a forradalom demokratikus tartalmát, hanem az annak hátterében húzódó horthysta restaurációs kísérletet tartja követendő példának”. Ez az értékelés megegyezik az MSZMP 1956. december 5-i téziseivel: „Az októberi események előkészítésében és kirobbantásában alapvető tényező volt a Horthy-fasiszta és a magyar kapitalista-földesúri ellenforradalom”.

De vajon mi áll a kórus szövegének hátterében?

Teljes cikk