Kibújt a szög a zsákból

2015. november 10.

Címkék: Németország, Merkel, illegális bevándorlás, migrációs krízis, családegyesítés

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

Már Merkel sem gondolja, hogy feltétlenül menekültek érkeznek Németországba.

Merkel kancellárasszony a minap szigorúbb hangot ütött meg migráns-ügyben és kijelentette: a Németországba érkezett menekültek hosszú várakozásra számíthatnak, mielőtt maguk után hozhatnák családjaikat. A családegyesítések késleltetését Merkel a német ellátórendszer túlterheltségével magyarázta.

Teljes cikk

Tekeredik a Jobbik, Fidesz akar lenni

2015. november 10.

Címkék: Jobbik, közvélemény-kutatás, Vona Gábor, illegális bevándorlás, migrációs krízis

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

Nincs könnyű helyzetben a Jobbik. A másfél éve meghirdetett néppártosodás programját keresztülhúzta a migrációs krízis.

Miközben a Jobbik nagy tempóval igyekezett a politikai spektrum közepe felé, aközben a szavazók nagy tömege indult el a közép felől a spektrum széle felé. Fél úton Vona Gábor találkozott szavazóival: szervusz Gábor, sziasztok szavazók, köszöntek egymásnak és mindenki ment tovább a maga útján. Vona befelé, a szavazók kifelé. Mire a Jobbik vezérkar észbe kapott, már messze jártak egymástól.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Baloldal bekerítve

2015. november 09.

Címkék: baloldal, MSZP, illegális bevándorlás, határzár, balliberális ellenzék

Valaki mondhatna már valami egyeneset arról, mi is a baloldali megoldás migráció-ügyben. Nem forró értékvallomást, abból teli a padlás, konkrétumot. Ha az a krédó, hogy mindenben az ellenkezőjét kell tenniük annak, mint amit Orbán Viktor csinál, oké, de miben különbözik ez a liberális állásponttól? Netán teljesen egybe esik vele?

Vajon mire gondolhatott Tóbiás József, az MSZP elnöke, amikor a kerítés kapcsán tisztázásra szólította fel párttársát, Hiller Istvánt? Mihez képest kellene tisztáznia magát? Avagy csupán burkolt elnöki felszólítás ez arra, hogy Hiller fejtsen ki végre egy kerítésmentes baloldali koncepciót?

Ha így volna (persze nyilván nincs így), a dolgot csak bonyolítaná, hogy a közkeletű vélekedés Tóbiás elnököt az MSZP balszárnyához, Hillert meg éppenséggel a párton belüli liberális oldalhoz sorolja. Akkor hogy is volna ez? Aki baloldali, kerítésügyben mégis liberális, aki pedig liberális, jobb híján elfogadja, bár utálja a kerítést? 

Teljes cikk

Szabó Dávid

programigazgató, Századvég Alapítvány

Amerika visszainteget

2015. november 05.

Címkék: USA, szuverenitás, illegális bevándorlás, Colleen Bell, Jeff Duncan

Minimum téved, aki áthatolhatatlan szakadékot láttat az Egyesült Államok politikai és szellemi elitje valamint a magyar politika gondolkodásmódja között. Tegnap sokadszorra győződhettünk meg róla, hogy Amerikában is aggódnak Európa migránsügyi tehetetlensége miatt, és vannak támogatói a határozott magyar fellépésnek – legyen szó határzárról, kulturális identitásunk védelméről vagy nemzeti szuverenitásunkról.

Kétszer is a figyelem középpontjába kerül Magyarország tegnap az USA Képviselőházának Külügyi Bizottságában. A teljes bizottság előbb az Obama-adminisztráció Szíria-politikáját vette górcső alá; az Eurázsiával foglalkozó albizottság pedig a migránsválság EU-ra gyakorolt hatásairól informálódott.

A megjelent kongresszusi képviselők és a meghívott tanúk által elmondottakból az alábbi fontos tanulságokat érdemes levonni.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Ellenállók és tettesek

2015. november 04.

Címkék: '56-os forradalom, kommunizmus, Szovjetunió, 1956

November 4-e nemzeti gyásznap. Két levert forradalmunk és szabadságharcunk végpontjának emléknapjai szinte egy hónap különbséggel következnek egymás után ősszel: október 6. és november 4.

Mind a két nap egy-egy véres megtorlási hullám szimbóluma lett. Annyi hasonlóság felfedezhető, hogy mind a két megtorlási hullám mellett passzív ellenállási mozgalom bontakozott ki. Természetesen különbség is volt: a Szovjetunió „nagyobb” hatalom volt, és erkölcstelenebb – kiforgatta az ember természetét – és ezért helyi kiszolgálói hatásosabban, könyörtelenebbül és kifejezetten alattomos, sunyi módon jártak el. Az 1956 utáni megtorlás fő adatai mára közismertek: 2500 halott, legalább 228 kivégzett, 26000 hosszabb-rövidebb börtönre ítélt, 170 000 emigráns, és tönkretett életek számolatlan sokasága. Nem voltak válogatósak: a salgótarjáni sortűz száznál is több áldozatát például kifelé a „fasiszta provokáció” számlájára írták, miközben maguk között azon sajnálkoztak, hogy a „valódi” fasisztáknak, vagyis az „ellenforradalmároknak” volt annyi eszük, hogy nem mentek a sortűz színhelyére… A vagyoni kár – például a szovjet nehéztüzérség hathatós közreműködésével szétlőtt főváros – mellett a nem vagyoni kár szinte felmérhetetlen. Az ország gazdaságilag tartósan torz menedzselésével, Kádár szavaival a „hoci-nesze, kis pénz, kis munka” szemlélet bevezetésével, a fusizásba, géemkázásba hajszolt társadalom kiuzsorázásával kommunista utópia nem épülhetett. Nemcsak azért, mivel az egy tagadásra épülő gondolat nemlétező terméke mindössze, hanem azért sem, mert a valóság mindig megcsúfolja azokat, akik erőszakot akarnak tenni rajta. Így mindössze a jóléti társadalom- és a „kapitalizmus” torzképe jöhetett létre.

Teljes cikk

Törcsi Péter

kutatási igazgató, Alapjogokért Központ

Bajorország ≠ Németország?

2015. november 04.

Címkék: Németország, Merkel, illegális bevándorlás, Bajorország, Seehofer

Érdekes politikai folyamatoknak lehettünk szemtanúi az elmúlt hetekben Németországban, azon belül is Bajorországban. A bajor miniszterelnök a lehető legnagyobb nyilvánosság előtt élesen bírálta a szövetségi kancellárt, annak „elhibázott” bevándorlás-politikája miatt.

Volt egy pillanat, amikor Horst Seehofer odáig ment, hogy visszahívja a koalíciós kormányból a CSU minisztereit. Azonban annak, aki – akárcsak az elmúlt fél évszázadban – figyelemmel kísérte Bajorország szövetségi politikáját, ez a kijelentés már akkor túlzásnak tűnhetett. Túlzás is volt. Hiszen a „D-Dayként” is emlegetett november 1-jén végül a kancellár asszony megegyezett bajor kollégájával. A megegyezés bajor szempontból kilúgozottnak tűnik, mivel valódi és hatékony gátat végül nem állít a Németországba áramló bevándorlók elé, ugyanakkor némi szigorítás várható a német(bajor)-osztrák határon: tranzitzónák létrehozása, közös német-bajor határellenőrzés, közös rendőri-határőrizeti központ felállítása a munka összehangolására. Azonban a fenti egyezség tartalmi szempontból igencsak távol áll az eredeti bajor szándéktól, miszerint le kellene zárni a határokat és be kellene vonni bajor tartományi rendőrséget a határellenőrzésbe (a határok ellenőrzése Németországban szövetségi hatáskör, így a tartományi rendőrségnek vajmi kevés lehetősége lenne lezárni egy szövetségi határszakaszt).

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

politológus

Európai nagykoalíciók: áldás, vagy átok?

2015. november 03.

Címkék: Németország, Merkel, nagykoalíció, illegális bevándorlás, migrációs krízis

A migránsválság megoldását sokan a politikától várják. A legtöbb idei európai választáson a bevándorlásellenes pártok erősödtek meg, és ők diktálják a politika napirendjét is. Mi van azonban akkor, ha a választások politikai jelzőfunkciója nem tud érvényesülni? És akkor mi van, ha mindez az újkori népvándorlás szabályozása szempontjából négy legfontosabb európai fővárosában: Berlinben, Brüsszelben, Bécsben és Stockholmban történik?

Nagykoalíció alatt általában a pártspektrum két legnagyobb, ideológiailag egymástól távolabb elhelyezkedő pártjának közös kormányzását értjük. Jellemzően háborús, vagy gazdasági válságok idején alakulnak, mint Angliában a II. világháború alatt, vagy az euróválság alatt korábban Olasz- és Görögországban.

A fiatal magyar demokrácia is majdnem “kvázi” nagykoalícióként kezdte, az állampárt egyik hátrahagyott aknájaként ugyanis 1990-ben szinte minden fontosabb törvény kétharmados volt. Az első szabad választás utáni két legnagyobb pártnak e kardinális kérdésekben együtt kellett volna szavaznia, így mosva el a köztük fennálló ideológiai és programbéli különbségeket. Az MDF-SZDSZ paktum a szükséges minimumra csökkentette a kétharmados törvények számát, így oldva fel a csapdahelyzetet.

A rövid elméleti keret után itt érkezünk el az Európába irányuló újkori népvándorláshoz, amely akkor vált ellenőrizhetetlenné, amikor Merkel kancellár szeptember elején “minden szírt” meghívott Németországba, mondván, közülük egyetlen egyet sem fognak hazaküldeni, és a menedékjognak nincsen felső létszámkorlátja. A másik két kedvelt célország, Ausztria és Svédország is a nyitott kapuk politikáját támogatta.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Szeressük Erdogant, Aszadot meg nem?

2015. november 02.

Címkék: Merkel, Erdogan, Törökország, illegális bevándorlás, választál

Megint bakot lőttek a közvélemény-kutatók, szakértők garmadája tévedett. Az iszlamista-konzervatív Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) eddig kisebbségben irányította Törökországot, vasárnap este óta viszont abszolút többség birtokában kormányozhatja.

Bejött Recep Tayyip Erdogan elnök húzása, az előrehozott választásokon pártja fölényes győzelmet aratott. Mutatis mutandis, akár nemrég a görög Alexis Ciprasz, Erdogan szintén lapot kért a tizenkilencre és neki is bejött. Tudnak valamit ezek a görög és török fickók, függetlenül attól, hogy bal- vagy jobboldaliak-e.

Európa, jelesül Merkel asszony fellélegezhet. Migrációs politikájában már eddig is az illiberálisnak, autoriternek nevezett Erdoganra tett, olyannyira, hogy tőről metszett liberális demokrata mivolta ellenére törökországi vizitjével még a választási kampányban is besegített neki. Eközben pedig Juncker Brüsszelben magyarázta buzgón, hogy Erdogan olyan, amilyen, de tetszik, nem tetszik, most nélkülözhetetlen partner, nem muszáj hát tüzetesen a körmére nézni.

Teljes cikk

Szánthó Miklós

vezető elemző, Alapjogokért Központ

Alkotmányellenes rendszerbontás?

2015. november 01.

Címkék: politika, demokrácia, baloldal, liberalizmus, jogállamiság

Jogállamot, de mindenáron. Ha ehhez fel kell számolni a létezőt, akkor úgy, mert „mi” jobban tudjuk. Ha szembe kell menni az „általunk” felszínesen vallott elvekkel, akkor pedig amúgy. Mert a forradalom megkívánja.

Tény, hogy a „demokratikus ellenzék” agóniája immáron kilenc éve tart. 2006 tavasza óta ugyanis 1, azaz egy darab országos választást sem tudtak megnyerni, bármilyen összeállításban próbálkoztak is – viszont elvesztettek zsinórban nyolcat. Tény, hogy ilyenkor mindig a választók hülyék, de legalábbis „a proletariátus még nincs eléggé előkészítve eszméink befogadására!” (ahogy a legenda szerint Kun Béla dühöngött 1919-ben). Az is tény viszont, hogy hiába kapja a „nekünk igazunk van történelmileg” tézise a pofonokat a valóságtól futószalagon, ez az érintetteket nem tántorítja el saját igazságukba vetett hitüktől, attól, hogy egyszer ők hozzák majd el a szent világszabadságot. Ha kell, az embereknek – ha kell, akár az emberek ellenében.

Teljes cikk

Megadja Gábor

eszmetörténész

Érted aggódunk, elvtárs, nem ellened!

2015. október 31.

Címkék: politika, USA, Iszlám Állam, határvédelem, illegális bevándorlás, Colleen Bell

Colleen Bell beszédét elmondta. A ballib sajtó már tálalta is a történetet, ekképpen: „példátlanul kemény” szöveg volt. Nos, ha az ember huszadjára néz meg egy horror- vagy akciófilmet, annak „példátlan keménysége” azért apad néhány megtekintés után. A nagykövet beszéde azért nem éri el az ingerküszöböt, mert ezeket már kismilliószor hallottuk, és a „példátlanul kemény” helyett a „példátlanul uncsi” megjelölés jobban illik rá.

Mindezeket ugyanis már ismerjük a Veesenmayer-Vorosilov vonalon mozgó Goodfriendtől, akit azonban – be kár! – már kivontak a forgalomból. Rá és a kis pontjaira majd a végén visszatérünk.

Mindazonáltal e pontok többsége azért továbbra is megmosolyogtató. Persze, a fékek és ellensúlyok iránti aggodalmat jól ismerjük, ezzel kezdődik a Comprehensive Encyclopedia of Concerns & Worries. Két apró megjegyzés ehhez: először is, mintha az Egyesült Államok csak belföldi használatra szánná ennek alkalmazását. A külpolitikában-geopolitikában nem annyira örül bármiféle féknek vagy ellensúlynak. Másodszor, ha már említésre került az Alkotmánybíróság ügye, egy apró aggódás a részünkről is helyénvalónak tűnik. Mélységes tisztelettel viseltetünk az amerikai megoldás iránt, az azonban nekünk nem fér bele, hogy mondjuk öt nem választott ember döntsön tízmillió ember mindennapjairól, ahogy az történik odaát több százmillió ember esetében. With all due respect, az elmaradott magyarok ennél jobban bíznak a polgárokban.

Teljes cikk