Galló Béla

politológus

Régi nóta

2015. augusztus 03.

Címkék: politika, baloldal, balliberális ellenzék, népvándorlás, nemzet

Darázsfészekbe nyúl, aki a legújabb civilizációs kihívás, a népvándorlás elején (mert ami ma van, korántsem a kellős közepe még a problémának...) nemzet és baloldal viszonyát feszegeti. Kiérlelt válaszokra nemigen számíthat, legföljebb sommás véleményekre.

Politikusok gyakorolhatják is az utóbbit, Orbán Viktor Tusnádfürdőn pár napja meg is tette ezt, amikor tudatosan leegyszerűsítve kijelentette, hogy a baloldal azért nem szereti a magyarokat, merthogy magyarok. Politikusoknak nincs kötelezettségük pontos definíciókra, árnyalt magyarázatokra, támogató lábjegyzetekre, annál inkább egyetértő tekintetekre. Csakhogy amit a politikai arénában egy politikus csinál, azt egy elemző – elvileg távol a harcmezőtől – lehetőleg ne engedélyezze magának.

Tóth Csaba a Magyar Narancs online felületén „Nemzet és baloldal” címmel a minap jegyez egy írást, melyben elemzőként reflektál Orbán fenti véleményére, s ennek kapcsán a közelmúltból véve a példákat, arra a következtetésre jut, hogy a baloldalnak azért nincs releváns válasza a jobboldal nemzetfelfogására, mert az MSZP szemlélete nem elég liberális.

Mintha ismerősen csengene, ugye? Nem csoda, hiszen meglehetősen régi nóta.

Teljes cikk

Megadja Gábor

eszmetörténész

Kik a Fidesz legelszántabb szekértolói?

2015. augusztus 02.

Címkék: politika, baloldal, Orbán Viktor, Orbanistan, balliberális értelmiség

Nem, nem azok, akikre elsőre gondolnánk. Nem a misztikus színben bemutatott „agytrösztök”, és nem is a „Habony-Finkelstein duó”, ahogy aposztrofálni szokták.

Megérne egy kört az is, hogy a politikai újságírás egy jelentős része hogyan fogja fel a politika világát: nagyjából úgy, mint egy Da Vinci-kód-szerű összeesküvést, ahol susmusolnak az ún. tanácsadók a döntéshozók fülébe, és onnan erednek a nagy kampányötletek. Mintha a politikai cselekvés így nézne ki. De erről majd máskor.

A Fidesz legelszántabb szekértoló csoportja, vagyis azok a keményen dolgozó kisemberek, akik mindenáron a Fidesz 2018-as győzelméért harcolnak: a balliberális értelmiségiek. Persze, tudom, ők már nem is léteznek, vagy ha igen, nincs jelentőségük. Ám nemsokára érkezik egy film Németországból – honnan máshonnan –, ahol megszólaltatják többek között Heller Ágnest, Marsovszky Magdolnát és Alföldi Róbertet. Aligha kell ennél több. A legelvetemültebb jobber publicisták szoktak rájuk mutogatni, és íme, előkerültek, feltárják az Orbán-rezsim valódi természetét. Már a cím is kiváló: Orbanistan. Mi más? Külön prémium kategória, hogy a filmet valamelyik aktivista-antirasszista-anti-minden hippi dobolókör vezetője rendezte. Az egész összetétel olyan, mintha valamelyik szélsőjobboldali konteó-honlap egyik bejegyzéséből vált volna valósággá.

Teljes cikk

Kovács István

stratégiai igazgató, Alapjogokért Központ

Európai Egyesült Államok: Nagy tervek és sok kérdőjel

2015. augusztus 01.

Címkék: EU, politika, Európa, Martin Schulz

Mostanában sorra látnak napvilágot azok az írások, amelyek az Európai Unió válságát a gazdagabb tagállamok (magországok) szorosabb együttműködésével javasolják megoldani.

Előbb a német gazdasági miniszter és francia kollégája sürgették közös írásban egy új Európai Unió létrehozását, amelynek közös költségvetése és közös parlamentje lenne, vasárnap pedig a francia államfő írt hasonlókról. Francois Hollande az Európai Bizottság egykori elnöke, Jaques Delors kitüntetése kapcsán vetette papírra gondolatait az európai álomról (államról), odáig menve, hogy egy új európai kormány felállítását vizionálta. Egybecseng ez a gondolat Martin Schulz minapi nyilatkozatával, melyben az Európai Parlament német elnöke azon szörnyülködött, hogy az Európai Tanácsban ülő tagállami vezetők – horribile dictu – a saját államaik érdekeit képviselik, ezért új megoldásra van szükség. Jól látható tehát, hogy a német-francia tengely teljes erővel azon dolgozik, hogy lerakják az Európai Egyesült Államok alapköveit, ezért szükséges feltenni a kérdést, hogy van-e egyáltalán realitása egy ilyen tervnek. Másként fogalmazva: válhat-e szuperállammá az Európai Unió, illetve annak egy része?

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

politológus

Illegal alien? Tessék kopogni!

2015. július 31.

Címkék: EU, beszéd, Orbán Viktor, illegális bevándorlás, Tusványos

Ha valaki be akar jönni, az válassza az ajtót, és kopogjon! Orbán Viktor tusványosi beszédében ezt az egyszerű szabályt ajánlotta a hozzánk érkező migránsok figyelmébe.

Az újkori népvándorlás köré felépített beszédben szó volt Európa felelősségéről is, hiszen egyetlen nemzetállam sem tudja ezt a fenyegetést önmaga kezelni. Miközben e kérdésben Közép-Európa egységes, addig Nyugat-Európában most fordul a hangulat. Nézzük meg, hogyan!

Az újkori népvándorlás kezelésében az EU problémamegoldó képessége igen gyatra. Már sokszor utaltunk az Európai Bizottság (EB) elhibázott politikája által gerjesztett húzóhatásra, vagy “Mediterrán taxira”, amely a tengerből kimentett emberek tízezreit hozza havonta — az EU-n kívüli menekülttáborok helyett — egyenesen a “vén kontinensre”.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Történelmi különbségek

2015. július 30.

A modernkori népvándorlás ügyében megszólaló értelmiségiek egy része valamiért óhatatlanul szükségét érezte, hogy a mostani, bevándorlókból, honfoglalókból és menekültekből álló tömeget az 1956-os forradalom utáni magyar emigrációs hullámhoz hasonlítsa. Néhány különbség azért felfedezhető, az alábbiak szerint:

1. Amiért elhagyták a hazájukat: az ’56-os magyarok egy újra-berendezkedő totális diktatúra-, és az 1956 novemberében meginduló megtorlások elől menekültek el. Tehát a magyarok politikai menekültek voltak. A mostani tömeg többsége egyszerűen a nyomor miatt indult útnak.

2. A hazatérés: a 200 ezer magyarból, akik elhagyták az otthonukat, nagyjából 30 ezren hazatértek. A mostani népvándorlás esetében nem tudunk arról, hogy ilyen arányokban térnének haza.

Teljes cikk

Bunford Gerda

politológus

Tanuljunk meg arabul, és minden rendben lesz

2015. július 29.

Címkék: bevándorlás, politika, illegális bevándorlás

Az illegális migráció kezelése jogász-módra.

Nemrég jelent meg a Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézetének blogján egy írás, ami jogászi köntösbe burkolva ismétli meg a ballib ellenzék bevándorlás-kommunikációját: a bevándorlás álprobléma, a magyar állam gonosz, a magyar társadalom pedig „történelmileg” rasszista.

Először is, szögezzük le: a kollektív bűnösség elve a XX. század egyik, a történelem szemétdombjára dobott agyréme, ami összeegyeztethetetlen minden létező emberi jogi dokumentummal. Jól ismerjük a magyar nemzet mindenkori főbűnösségét sulykoló propagandaszövegeket, így a blog szerzőjének állításával – a magyarok történelmileg bizonyított rasszizmusáról – nem fogunk vitatkozni. Foglalkozzunk inkább a bejegyzés többi, látszólag szilárd tényeken alapuló állításával.

Az írás részben arról szól, hogy mennyire nem probléma ma Magyarországon az illegális migráció, részben pedig arról, hogy a magyar állam mikor és hogyan nem tesz eleget a nemzetközi kötelezettségeinek. Kezdjük először ez utóbbival.

Teljes cikk

Liberális hiszti 7.

2015. július 28.

Címkék: bevándorlás, népszabadság

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

Bevándorló üldözés nincs, de igény volna rá.

Apróság, de azért nem árt felhívni a figyelmet egy vezető baloldali sajtótermékben tegnap megjelent cikk címére: Védett házakban bújtatják a menekülteket. Az írás arról számol be, hogy budapesti lakosok illegális migránsokat fogadnak be lakásaikba. Erről sikerült a valaha volt legnagyobb példányszámú napilap online változatának olyan stílusban tudósítani, mintha a főváros utcáit nyilas keretlegények tartanák rettegésben. 

(Bevándorlók a Keleti pályaudvaron)

Nos, tisztázzunk pár dolgot. A védett ház történelmileg foglalt kifejezés. Azokra az épületekre használták, amelyeket a II. világháborúban a semleges országok védelme alatt álló zsidó személyek számára jelöltek ki lakóhelyül.

Azok, akik ma, 2015-ben emberbaráti szeretetből, vagy a jelenlegi kormánnyal szembeni dacból illegális bevándorlókat fogadnak be az otthonukba, nem XXI. századi Wallenbergek, hanem legjobb esetben is jó szándékú, de megtévesztett emberek. A védett ház kifejezés és a „bújtatás” azt sugallja, mintha a migránsok ma ugyan olyan üldöztetésnek lennének kitéve, mint a magyar zsidóság 1944-ben. Felesleges is lenne belemenni, mennyire elhibázott ez a párhuzam, de azért annyit mindenképp érdemes tisztázni: ezeket az embereket senki sem üldözi Magyarországon. Sem a magyar törvények, sem a magyar hatóságok, sem a magyar állampolgárok, senki az ég adta egy világon. A ballib sajtó azon igyekezetéről, hogy Magyarországot egy gyűlöletgombócként állítsa be, a régi vicc parafrázisa jut eszembe: bevándorló üldözés nincs, de igény volna rá. Ballib körökben bizonyosan.

Teljes cikk

Megvédeni Európát

2015. július 28.

Címkék: politika, beszéd, Orbán Viktor, népvándorlás, Tusnádfürdő

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

A nagy nemzeteknek megvan a maguk sajátos önképe, amely alapján a maguk és mások számára érthetővé teszik, hogy miért vannak a világon.

Az angolszászok a jogállamiságot, a németek a technikát és precizitást, a franciák a szabadságot és a kifinomult ízlést, az olaszok az élet szeretetét képviselik a világban.

A magyar önértelmezésnek is van egy ilyen szerves része: mi a nyugat bástyájaként tekintünk magunkra. Állami szuverenitásunk és a kontinens nyugati felének védelme sok száz éven keresztül egybe esett. A magyar nemzet önvédelme így kezdetektől túlmutatott önmagán és erkölcsi töltetet kapott. Mi nem csak őseink földjét védtük, hanem egy egész civilizációt.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Rosszabb a helyzet

2015. július 27.

Címkék: politika, Orbán Viktor, illegális bevándorlás, népvándorlás, Tusványos, Tusnádfürdő

Tusványoson meglehetősen borús jövőképet vázolt fel Orbán Viktor, mégsem elég borúsat, pedig a helyzet rosszabb.

Igaz, politikus ritkán lehet minden ízében őszinte, ámbár az se kifizetődő, ha rajtakaphatóan hazudik. Orbán nem hazudott, ez kétségtelen, de azért nem bontotta ki az igazság minden részletét.

Európára koncentrált, Európa jövőjéről vizionált realistán, ami szokatlan a kontinens politikusaitól, akár a víziót, akár a realizmust tekintjük. Pragmatikus, de többnyire csak a gazdasági pragmatizmusra felügyelő politikusok jellemzik ma (elég régóta már) Európát, s az efféle egyoldalúság, a megtévesztő látszat ellenére nélkülözi a realizmust. Magyarul: a széleskörű valóságérzékelést. A társadalom például rendre kimarad e korlátozott pragmatizmus látóköréből, pontosabban tetszés szerint formálható gyurmaként kezeli azt, ami azért még ebben a szinte korlátlan manipulációs lehetőségek formálta világban sem igaz.

Orbánnak régóta érzékelhető ambíciója, hogy egy viszonylag kis ország vezetőjeként nagyon is kitűnjék e politikusi garnitúrából, fellépései Tusványoson, egyebek közt, ezt a célt szolgálják.

És a maga módján tűnjék ki persze, nem prófétaként, hanem politikusként.

Teljes cikk

Orbán Balázs

kutatási igazgató, Századvég Alapítvány

Tusnád után/tusnád előtt, avagy nem lehetne végre a lényegről beszélni?

2015. július 24.

Címkék: politika, demokrácia, Európa, illiberális demokrácia

Figyelve, hogy milyen tudományos viták folynak a világban, a honi közélet begyepesedettsége néha elkeserítő. Tegyünk ez ellen, különösen a tusnádi beszéd idején!

Közeledik a miniszterelnök tusnádfürdői beszédének ideje, amely rendszerint a nyári politikai uborkaszezon egyik legnagyobb durranása. A tavalyi beszéd, amelyen Orbán Viktor a nyugati típusú demokráciákon túli, általa illiberálisnak nevezett országok sikerességéről (is) szólt, különösen nagy politikai felzúdulást váltott ki. Nem túlzás azt állítani, hogy az egész nyugati tudományos és politikai elit érdeklődését felkeltették a miniszterelnök mondatai, s nyugodtan mondhatjuk, hogy komoly botrány is keveredett belőle. Az olvasási élményeim és a személyes tapasztalataim pedig egyértelműen azt mutatják, hogy az ún. illiberális beszédhez való hozzáállás – tudniillik az, hogy empátiáival vagy totális tagadással próbáljuk meg értelmezni a mondanivalót – az Orbán-kormányhoz fűződő viszony meghatározó elemévé vált. Nem a beszéd mélyebb rétegeinek megértése számít, hanem hogy valaki elfogadja vagy elutasítja-e azt. Köztes álláspont nincs: az abban foglaltak minimális elfogadása esetén valaki az „orbáni rezsim elvtelen kiszolgálójává”, míg teljes tagadással „a kormányzat legádázabb politikai ellenségeinek csahos kutyájává” válik.

Márpedig ez így bizonyosan nincsen jól. A beszédben felvetett kérdések ugyanis több mint relevánsak: jelenleg alapjaiban határozzák meg a nyugati gondolkodók mindennapjait. Ebbe a termékeny vitába pedig nekünk magyaroknak is be kellene szállnunk, hiszen mi vagyunk képesek hozni a demokráciaépítés tekintetében azokat az értékes tapasztalatokat, amelyekkel a közép-kelet európai demokráciák és a huszonöt évvel ezelőtt végrehajtott rendszerváltozás szolgál. Ilyen szempontokat – sőt, egyáltalán sikeres demokratikus átmenetet – ugyanis nem sok nyugati ország tud magáénak, így azok az országspecifikus helyzetek, amikkel például mi tudunk szolgálni, különösen fontosak lehetnek.

Éppen ezért jelen blogbejegyzésben a demokrácia helyzetével összefüggő pezsgő tudományos vita létezésének alátámasztására egyetlen – véleményem szerint viszont meglehetősen szuggesztív – példát szeretnék részletesebben bemutatni.  Nézzük tehát!

Teljes cikk