Maczkó Ú. Róbert

filozófus

Settenkedők

2019. április 26.

Címkék: EU, szuverenitás, Európai Egyesült Államok, nemzetállamok, EP választás

A történelemben ritka dolog az innováció. Mindennek, ami történik, van előképe valahol a múltban, egészen egyszerűen azért, mert minden hibát, bűnt elkövetett már az emberiség, amit csak el lehetett.

Ahogyan Edward Gibbon írja a „A római birodalom hanyatlásának és bukásának története” című munkájában, a történelem „... valójában alig több az emberi faj bűneinek, tébolyának és balszerencséjének lajstrománál.” Most azonban egy valódi, soha nem volt próbálkozásnak vagyunk tanúi, mi több, elszenvedői. Ez pedig nem más, mint kísérlet egy birodalom pusztán jogi-bürokratikus úton történő létrehozása.

Birodalmak eleddig kizárólag erőszakos úton jöttek létre. Egy ország megerősödvén más országokat, népeket hajtott uralma alá, rájuk erőltetve jogrendjét és – ami a fő – adóit is. Nyilván nem volt mindig szükség háborúra ehhez. Az ijedősebbeknek elégséges volt a fenyegetés, vagy a zsarolás is. A recept készen áll, a történelem gondoskodott róla. Machiavelli – akit főként azok szoktak fennhangon szidni, akik a legtöbbet tanulták tőle – tipizálja és le is írja a lehetséges recepteket, teheti hiszen, mint írja: „...mert az emberiség többnyire már kitaposott úton halad, s cselekedeteit az utánzás vágya vezérli, bár úgysem lehet teljesen a mások példáját követni, sem a virtust, melyet szem előtt tartasz, mindenben utolérni; az óvatos ember mindig a nagy emberek járta utat követi...

Az Európai Egyesült Államok hívei most letérni látszanak a kitaposott útról és bár a cél – egy birodalom létrehozása az uralkodók érdekeinek minél korlátlanabb és szélesebb körű érvényesítése végett – ismert, a módszer új. Alapját pedig az képezi, hogy Európa népei, engedelmeskedve a liberális politikai divatnak, elfogadtak mindenféle szerződéseket, melyek elvont, homályos ún. „emberi jogokra” vonatkoztak. A pontos tartalom nélküli fogalmaknak pedig megvan az az áldott tulajdonsága, hogy mindenki másképpen magyarázhatja őket, tetszése, vagy érdekei szerint. Éppen ezért, miután már elfogadták őket, igény támadt egységes értelmezés iránt. Erre a feladatra aztán azonnal jelentkezett is a jogászi kaszt. Az európai birodalom építésének alapköve az Európai Bíróság joghatóságának elismerése volt.

Teljes cikk

Macronnak mindent szabad?

2019. április 25.

Címkék: Franciaország, balliberális értelmiség, mainstream média, Macron, ENA

Lánczi Tamás

igazgató, XXI. Század Intézet

Emmanuel Macron bezáratja a francia elit oktatási intézményét, a Strasbourgban székelő Nemzeti Közigazgatási Iskolát (ENA).

A hír egy héttel ezelőtt látott napvilágot a nemzetközi sajtóban, de a francia elnök kiszivárgott terve nem kavart különösebben nagy port. A Macron elképzelésével foglalkozó cikkek objektív hangnemben közölték a patinás francia iskola bezárásáról szóló értesülést, majd – fenntartva a mértéktartó álláspontot – azt elemezték, hogy Macron vajon a populisták felé akart-e gesztust gyakorolni az ötlettel, vagy valamilyen más grandiózus terv része az intézkedés.

Mintha senkit sem zavarna a tény, hogy a francia elnök, a végrehajtó hatalom feje, önhatalmúlag úgy döntött, hogy itt az ideje felszámolni egy 1945-ben alapított, magas presztízsű, nemzetközileg elismert és nagyrabecsült oktatási intézményt. Az elmúlt több mint hetven évben az ENA-ból került ki a francia elit színe-java: többek között d’Estaing, Chirac és Hollande elnökök is itt végeztek.

Nem indult nemzetközi petíció az iskola megmentésére, nem jelentek meg az „I stand with ENA” hashtagek és Manfred Weber sem jelentkezett be az ENA megmentésére. Pedig, ellentétben a CEU-val, amelyet senki sem akart bezárni, egyszerűen csak a minden más Magyarországon működő egyetemre is kötelező akkreditációs feltételeknek kellett volna megfelelnie, az ENA esetében felszámolásról van szó, egy nyílt politikai döntés alapján.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Gyurcsány forever

2019. április 24.

Címkék: Gyurcsány Ferenc, DK, kampány, Dobrev Klára, balliberális ellenzék, EP választás

A politikatörténet nem ismeri a hatékony kollektív vezetés gyakorlatát, sőt a triumvirátusok, a direktóriumok, avagy a kettős hatalom intézményei is kérészéletűek.

Sztálin (akinek kultusza újra fennen ragyog Oroszországban) jól tudta ezt. Lenin üresen maradt székébe éppen ezért ő maga ült bele, lépésről lépésre szorítva ki pozícióikból (és az életből is) műveltebb, ideológiailag képzettebb, de a politika eme egyszerű igazságát többnyire mellőző elvtársait.

Octavianus sem közösködött sokáig Lepidussal és Antoniussal, kifizetődőbbnek látta, ha leszámolván velük, Augustus császárt farag magából.

A francia direktóriumot Bonaparte tábornok az 1799. brumaire 18-án végrehajtott államcsínnyel ténylegesen (ha formálisan nem is) megszüntette, hogy később majd saját kezűleg tegye a koronát Napóleon, azaz saját fejére.

Végül nem igazán életképes a kettős hatalom sem; ennek még a szolidabb, familiáris változata is sok galibát okozhat, lásd erről többek közt a szívünkhöz közeli Árpád-ház történetét.

Nota bene, a hatalomban nincsenek tartós társbérletek.

A mai magyar ellenzék mégis mintha hinne benne.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Berlin, Párizs együtt London ellen

2019. április 18.

Címkék: Európa, geopolitika, kampány, EP választás, Berlin és Párizs

Érhető, hogy Heiko Maas német külügyminiszter, módosítva Merkel kancellárasszony korábbi megengedőbb álláspontját, figyelmeztette Nagy-Britanniát, hogy októberben ne számítson a brexit határidejének újabb meghosszabbítására.

Ez csak a kilépési szándék visszavételének szándékaként értelmezhető, vélte Maas, márpedig ez immár nem kívánatos fejlemény lenne; ha már egyszer megszavazták a kilépést a britek, tartsák is magukat hozzá.

Reméli továbbá a külügyminiszter, hogy Theresa May még a májusvégi EP-választások előtt elfogadtatja a válási megállapodást a brit parlamentben, hiszen „béna” lenne, ha egy ország, amely távozni készül az unióból, részt venne annak parlamenti választásán.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Ne hagyjátok a templomot!

2019. április 16.

Címkék: kereszténység, Párizs, Európa, Franciaország, Notre Dame

A párizsi Notre Dame katedrálist elpusztító tűzvész sokkolta a tengerentúli és az európai közvéleményt.

„Ágyad fejéhez itt jön egy fáklya, itt meg egy balta, fejed levágja. Kipp-kopp-kopp-kopp, az utolsó ember halott.” (Narancs és citrom - angol altatódal a templomokról)

A mottóban egy olyan gyermekmondóka utolsó sorát idéztük fel, amely a londoni templomokat veszi sorra, majd egy fenyegető fordulattal készteti a gyerekeket az elalvásra. A magyar olvasók – én is – ezt a mondókát általában az 1984 című Orwell-regényből ismerik. Mi azonban a helyzet az európai templomokkal?

A párizsi Notre Dame katedrálist elpusztító tűzvész sokkolta a tengerentúli és az európai közvéleményt. Sőt, úgy tűnik, magukat a franciákat is sokkolta. Persze a „közvélemény” egy részét a virtuális katasztrófa-turizmus rendítette meg, amit az itthoni haladó és liberális sajtótermékek „durva” címszóval adtak el. Alighanem az Azonnali.hu vitte el a pálmát a következő Facebook-bejegyzéssel: „A képek legalább szépek, de ez azért túl nagy ár értük”.

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

regionális igazgató, XXI. Század Intézet

Berlin most 30 millió afrikait invitál Európába

2019. április 16.

Címkék: Brüsszel, Berlin, kampány, migrációs válság, EP választás, migránskaraván

Alig enyhül a Görögországban formálódó migránskaraván fenyegetése, máris itt az újabb veszély: 210 német parlamenti képviselő egységes uniós mentőrendszert és szétosztási kvótát sürget a Földközi-tengeren szerencsét próbáló migránsoknak. Orbán Viktor programjának második pontja ezzel szemben azt követeli, hogy egyetlen ország se legyen kötelezhető migránsok befogadására akarata ellenére!

Berlin és Brüsszel mindent elkövet, hogy az újkori népvándorlás egyetlen napra se álljon le. Amikor éppen lankad a migrációs kedv, felelőtlen kijelentésekkel újra és újra felteszik Európát, a sikeres Európába jutás lehetőségét a szomszédos kontinensek jobb életet kereső millióinak radarjára.

Mint kiderült, Görögországban azért formálódhatott egy migránskaraván, mivel embercsempészek azt terjesztették, hogy bizonyos időre megnyílik a nyugat-balkáni migránsútvonal. Alig köthetett ki egy Soros-hajó több napos huzavona után Máltán, 210 német Bundestag-képviselő Húsvéti levelében máris azt követelte, hogy az EU szervezzen tengeri mentőakciót és szétosztási kvótát a Földközi-tengeren szerencsét próbáló migránsoknak.

Egy újabb meghívó?

Teljes cikk

Orbán a legnagyobbak között

2019. április 15.

Címkék: Németország, Kína, geopolitika, gazdaságpolitika, keleti nyitás

Lánczi Tamás

igazgató, XXI. Század Intézet

A hétvégén a horvátországi Dubrovnikban került sor a nyolcadik Kína-Közép-Európa csúcsra. A „16+1” ország találkozóján a kínai állam 16 közép-kelet-európai országgal folytatott tárgyalásokat és kötött együttműködési megállapodásokat.

A hétvégi csúcstalálkozón a magyar miniszterelnök négyszemközti megbeszélést folytatott Li Ko-csiang kínai miniszterelnökkel. Magyarország „keleti nyitását” a liberális média a szent közgazdaságtan doktriner gondolkodása alapján értelmetlennek, az européer politika szellemében pedig erkölcsileg elitélendőnek bélyegezte. Egyszerre mondták azt, hogy semmiféle gazdasági racionalitás nem támasztja alá a kormány tervét, hogy növelje az ázsiai országokkal folytatott kereskedelmünk volumenét, és állították, hogy Magyarország „elárulja a nyugati értékeket”, ha gazdasági megállapodásokat köt a keleti államokkal, elsősorban Kínával. Pedig elég lett volna csak egy pillantást vetniük a nyugat-európai államok és Kína közti kereskedelem volumenére, hogy belássák, a magyar kormány döntése gazdaságilag megalapozott, és egyébként is, a kereskedelem alapja az érdek, nem pedig az értékközösség.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Sötétség délben

2019. április 14.

Címkék: Szovjetunió, második világháború, terror, Katyni mészárlás

„Ott hevernek, s mintha élnének” (Tadeusz Borowski)

A XX. századdal az a baj, hogy az összeesküvés-elméletekről rendre kiderült, hogy igazak. Április 13-a a katyni áldozatok emléknapja.
1940 kora tavaszán a katyni erdő mélyén fekvő Kecske-hegy környékének csendjét teherautózúgás, kutyaugatás, bulldózerek hörgése és lövések zaja verte fel. Egyébként igazi, Isten háta mögötti hely volt, és nem is valami túl vidám; a kelet-európai erdős síkság méla szomorúsága alól a Kecske-hegy sem volt kivétel.
Ekkor azonban nem a szomorúság lett a jellemzője a hegynek-, sőt dombnak is alig nevezhető halomnak. A Kozelsk környéki erdők egyenesen az iszonyat színhelyévé váltak, a gonoszság, a bűn és a tömeges halál rettenetének központjává. A zárt teherautókon ideszállított lengyel tiszteket a szovjet őrök kiráncigálták a rabszállítókból, és dróttal hátrakötötték a kezüket, majd a gödrök szélére állították őket. A lengyelek elé borzasztó látvány tárult: néhány perccel korábban tarkónlőtt bajtársaik holttestei, mint a szardíniák hevertek, akkurátusan elrendezve, soronként egymásra pakolva. Hóhéraik közül néhányan lent sétálgattak a gödörben, bele-bele döfve bajonettjüket egy-egy megvonagló testbe. Másokat csak arréblökve igazgatták a sorokat. Azután újabb lövés dördült fent a gödör szélén, és újabb hulla zuhant a tömegsírba.

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

Egységben az erő

2019. április 13.

Címkék: ellenzék, kampány, balliberális értelmiség, ellenzéki összefogás

Az ellenzéki politizálás minden lépésével közelebb kerül a szórakoztatóiparhoz.

Műfajilag talán a commedia dell’arte nemes hagyományához közelítenek leginkább, ott is a kötelező karakterek játékát színesítik az improvizációk. Az összefogás, a szent szó mögött furcsa dolgokat tapasztalhat a külső szemlélő. Minden beszéd, minden megjelenés ezzel a szóval kezdődik és ezzel is ér véget, ám a kezdet és a vég között egymás csepülése van, szinte kötelező módon. Miért van ez így?

Hiszen, bármily furcsa is, alapvetően igazuk van. Egy kétosztatúra tervezett politikai rendszerben a kisebb-nagyobb pártok csak vergődni tudnak. Ha valóban ki akarják hívnia a jól szervezett, egységes kormánypártokat, akkor nekik is jól szervezett és egységes politikai alakulatra lenne szükségük. Az alapvető kérdés csak az, hogy miért nincs egy ilyen ellenzéki erő. A politikai logika – amire állandóan hivatkoznak – azt diktálná, hogy Fidesszel szemben egy másik pártnak kéne állni, hogy a siker reményében induljanak. Miért nem teszik ezt?

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

regionális igazgató, XXI. Század Intézet

A XXI. Század Intézet konferenciáján nevén nevezték a nyugat válságát

2019. április 11.

Címkék: nemzeti érdek, EP választás, világgazdasági válság, XXI. Század Intézet, unortodox gazdaságpolitika

A megújult XXI. Század Intézet konferenciát tartott a múlt héten Budapesten. Az előadók egy bő évtizeddel a 2008-as pénzügyi és gazdasági válság után azt vizsgálták, hogy a nemzetközi politika főszereplői milyen választ adtak a Lehman Brothers csődjével elinduló válságra.

Lánczi Tamás, az intézet igazgatójának “Ki nyeri a XXI. századot?” című bevezető előadása könyörtelen őszinteséggel vonta meg az elmúlt évtized mérlegét. A liberális modellbe révült nyugat a politikai verseny és a véleménynyilvánítás korlátozásával egyre jobban távolodik saját eredeti értékeitől, és gazdasági teljesítménye sem elég már a korábbi időszakban megszokott széles körű jólét fenntartásához. A nyugati elit a politikai, gazdasági és értékválságra kartellesedéssel (nagykoalíciókkal, kisebbségi kormányokkal), azaz a választási lehetőségek szűkítésével és a közvélemény változtatási igényének tudatos figyelmen kívül hagyásával válaszol.

Teljes cikk