Egy befolyásos család története

2019. február 28.

Címkék: Gyurcsány Ferenc, kampány, Dobrev Klára, EP választás, Apró-Dobrev klán

Lánczi Tamás

igazgató, XXI. Század Intézet

Dobrev Klárával az Apró család harmadik generációja jelentkezik be a politikai küzdelembe.

Sokszor, sok helyen írtak már arról, milyen morális kérdéseket vet fel a kommunista nagypapa, az Apró-dinasztiát alapító keményvonalas Apró Antal által a zsidó tulajdonosától rekvirált szemlőhegyi villából induló család története. Most azonban nem erről szeretnék elsősorban írni, hanem az elmúlt hetven év szisztematikus hatalmi térfoglalásáról, amelyet az Apró klán oly sikeresen megvalósított. A Petar Dobrev személyében a bolgár kommunista elittel megerősített család hatalmát 1989-90-ben sikeresen átmentette és megszilárdította, majd a rendszerváltás korai éveiben a politika és az üzlet határán tevékenykedő posztkádári technokrata elit prominenseiként erősítették pozícióikat. A család ekkor az átlagemberek számára láthatatlan volt, de a velük ezer szálon összefonódó MSZP-n keresztül jó hozzáférésük volt a közhatalomhoz, ami elengedhetetlen volt üzleti érdekeltségeik fenntartása szempontjából. Apró Piroska többek között olyan tisztségeket töltött be, mint a Magyar Hitelbank, a Hungexpo és az Eximbank igazgatótanácsi elnöksége, de volt Horn Gyula kabinetfőnöke is. Nevét kevesen ismerték, mégis az egyik legbefolyásosabb embernek számított.

Családi portré: Apró Antal, Apró Piroska, Dobrev Klára és Gyurcsány Ferenc.

Teljes cikk

Soros-forgatókönyvek Közép-Kelet-Európában

2019. február 27.

Címkék: Lengyelország, kampány, balliberális ellenzék, Soros-terv, EP választás, ellenzéki összefogás

Lánczi Tamás

igazgató, XXI. Század Intézet

Lengyelországban megvalósult az, amire a magyarországi balliberális tábor évek óta készül: az európai parlamenti választásokra összeállt az ellenzéki szivárványkoalíció.

Az összefogásban jobboldali, középutas, liberális és szocialista formációk egyaránt részt vesznek. A közös EP-listát állító pártok jelenleg az Európai Parlament rivális frakcióiban foglalnak helyet: a korábbi kormánypárt, a Polgári Platform például a Néppárt tagja, a Modern nevű  párt képviselői a liberális ALDE-ban, míg a Baloldali Demokratikus Szövetség politikusai az EP szocialista frakciójában ülnek.

A lengyel helyzet kísértetiesen hasonlít a magyarországihoz. Az egymással szöges ellentétben álló értékeket valló és érdekeket képviselő ellenzéki pártokat végül „egységbe kovácsolja” a nemzeti-konzervatív kormány elleni indulat. A Polgári Platform elnökének megfogalmazásában: az összefogás célja, hogy „megvédjék Lengyelországot az Európa-ellenes erőktől”. Egy nappal később Ujhelyi István a szocialisták EP-programjának bemutatásakor arról beszél, hogy az Orbán-kormány kivezeti Magyarországot az Unióból, Tóth Bertalan MSZP-pártelnök pedig a „gyűlöletmentes Európa” megteremtését tűzi a szocialisták zászlajára.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Nicsak, ki beszél!

2019. február 27.

Címkék: MSZP, kampány, Tóth Bertalan, EP választás

Ki mondja? Hogyan mondja? Mit mond? A rutinos állampolgár rendszerint ezt a három kérdést tartja szem előtt, ha a kampányok idején nap, mint nap politikai üzenetek érik.

Kezdhetné éppen magával az üzenettel is, de hát eleget csalódott már, inkább az üzenet hordozójára és megformálójára összpontosít, s csak utána a tartalomra.

Egy-egy politikus meg se szólalt még, messziről látszik már rajta, mondhat akármit, ígérheti a toronyórát lánccal, a választó csak legyint. Kiváltképp az ellenzéki politikusokat sújtja „mostanság” (minimum tíz éve) a hiteltelenségnek ez a levakarhatatlan nyavalyája. (Figyelem!, nehéz szó: nem nyavajája!). Ráadásul a hiteltelenség címkéjét nem csupán ellenfelek ragasztják ellenfelekre, hiszen úgy nemigen tapad. A tartós hiteltelenség öntapadós. Az érintettek derekasan és alaposan maguk dolgoznak meg érte. 

„Haza. Szeretet. Európa.”

Az MSZP programja ezt a nevet kapta a kampány-keresztségben, hogy a párt egy „gyűlöletmentes, együttműködő Európa megteremtését” célozza meg, amely „az európai polgárok mellett a magyar polgárok érdekét is szolgálja.”

Ugyan ki merné e célkitűzés nemes szándékát kétségbe vonni, ha csak az nem, aki a kákán is keresi a csomót, és imád szőrszálat hasogatni?

Mi se tegyük ezt.  

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

Különbségek

2019. február 26.

Címkék: politika, társadalom, foglalkoztatottság, MSZP-SZDSZ-kormányok, tatárszentgyörgyi gyilkosság

Tíz évvel ezelőtt történt a tatárszentgyörgyi gyilkosság. Meg is emlékeztek róla a sajtóban, természetesen ki-ki a maga módján.

Az ügyet – bár már van jogerős bírósági ítélet is – számtalan tisztázatlan és megválaszolatlan kérdés övezi. Nem tudjuk, ezek tisztázódnak-e valaha, és kiderítésük nem igazán a sajtó feladata, lévén eszközei sincsenek hozzá. Az alapvető kérdés azonban nem is ez, hanem az, hogy ki/mi hozta létre az akkori közhangulatot, melyben bárki úgy érezhette: erőszakkal kell a problémát megoldani. Miután – Hegel szerint – a dolog története maga a dolog, emlékezzünk egy kicsit.

A rendszerváltozás előtt a közvélemény többé-kevésbé közömbös volt a cigánysággal kapcsolatban. Voltak előítéletek, voltak lesújtó vélemények, ám a cigányok dolgoztak, hiszen az kötelező volt, a gyerekeik iskolába járta, mert az is kötelező volt, mi több, szakmákat tanultak. Úgy tűnt, néhány generáció múltán az asszimiláció eltünteti, vagy legalábbis minimálisra csökkenti a különbséget. Nem így lett.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Döglött kutya vagy élő oroszlán?

2019. február 25.

Címkék: politika, történelem, kommunizmus, emléknap, kommunista diktatúra

A kommunizmus áldozatainak emléknapján nem is annyira a 100 millió halott – köztük sok százezer honfitársunk – emléke a megdöbbentő, hanem az, hogy egy erős lobby még mindig nem adta fel kommunista terveit. Szolzsenyicin jegyezte fel egykor: „Nekünk, Oroszországban a kommunizmus egy döglött kutya. Számos embernek Nyugaton viszont még mindig élő oroszlán.”

A fenti balhitnek egyszerre volt oka és következménye az a nagyvonalú, szinte már-már jóindulatú hozzáállás, amivel 1990 táján a Nyugat az egykori kommunistákat befogadta. Emlékszem, 1992 körül Budapesten a Déli pályaudvarnál egy graffitire: „Nürnberget a békebűnösöknek is!”. Valóban, ahol áldozatok vannak, ott bizony kell, hogy legyenek elkövetők, tettesek is. De sem az áldozatok hangja nem keltett részvétet, sem pedig a tettesek bűncselekményei borzadályt. A kimerült, iszonyatos gazdasági sokkot átélő közép-európai népek nemzeti gondolkodói Nyugatról vártak bíztatást – de onnan ilyesmi nem is érkezhetett, hiszen az ottani politikacsinálók többre tartották az állítólagos stabilitást, és persze a piacok lerablását, mint az igazságtételt, és a közös Európai Ház erkölcsi alapjainak lefektetését.

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

regionális igazgató, XXI. Század Intézet

A német kommentelőknek tetszik az új Soros-plakát

2019. február 22.

Címkék: Migráció, Soros György, kötelező betelepítési kvóta, EP választás, német kommentelők

Az EP-választás fő kérdése vitathatatlanul a bevándorlás lesz. Májusban választanunk kell az általunk eddig ismert és szeretett keresztény és jóléti Európa, valamint a globalizáció nyerteseinek számító spekulánsok, multicégek és az általuk megvásárolt politikusok érdekét szolgáló Európai Egyesült Államok között. Az előbbi sokszínű tábort Orbán Viktor és Matteo Salvini képviseli, utóbbit Emmanuel Macron és Frans Timmermans.

A magyar kormány új figyelemfelhívó kampánya szemléletesen mutat rá az EP-választás tétjére. Soros György újból kiadta az ukázt, és az általa mozgatott politikusok “varázsütésre” ismét 1:1 átvették a programját. Most éppen a Fidesz Európai Néppártból való kizárása van napirenden, amit két kifutó politikai modellnek számító politikus, Jean-Claude Juncker és Angela Merkel pedzeget.

Megértik egymást.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Mi bajuk van az európai őslakossággal?

2019. február 20.

Címkék: politika, Svédország, balliberális értelmiség, liberális véleménydiktatúra, családvédelmi akcióterv, nemzetközi sajtó

Orbán Viktor miniszterelnök családvédelmi akciótervének bejelentése után megindult a cunami. A haladó sajtó véleményvezérei tüzet és átkot köptek az egész elgondolásra.

Volt, aki kissé kommunisztikus hevülettel kritizálta az intézkedéscsomagot: „Egyszerűbben megoldhatnánk, hogy mindenkinek jó legyen!”. Erre csak a Gyurcsány-féle őszödi beszéd szavai ugranak be: „Általában sok jó ötlet van egész addig, amíg nem kell számolni. Mikor számolni kell, akkor elfogy a tudomány.”

A mainstream irányvonal azonban éppen a másik oldalról közelített. A haladás elszánt hívei ugyanis Hitler egyes családvédelmi elgondolásaihoz hasonlították a dolgot – hiszen aki a gyerekek születését támogató intézkedéseket hoz, az kétségtelenül náci. Igazán sajnálatos, hogy Hitler széleskörű állatjogi és állatvédelmi, illetve dohányzásellenes intézkedéseket is hozott. Ha ironizálni akarnánk, akkor mondhatnánk, hogy tulajdonképpen Orbán Viktor már évekkel ezelőtt lebukott, amikor a kocsmákban betiltotta a dohányzást! A Gyalog-galopp boszorkányperéhez hasonlóan vonjuk le tehát a következtetést: náci! Hogy mindezeken túl mondjuk az autópályák és a rajtuk haladó VW gépjárművek vajon nácik dolgok-e, azt az Önök fantáziájára bízzuk. Érdekes összevetni a helyzetet a múlt század 70-es, 80-as éveiben az NSZK-ban a demográfiai- és multikulti-vitákkal, amikor is a családtámogatási intézkedések terveire válaszul ugyanezek a hitleres érvek bukkantak fel. Ezt a második nagy német Kulturkampfot nem a jobboldal nyerte, és Kohl kancellár távozását követően a nyíltan migránspárti baloldal került hatalomra.

Teljes cikk

Javaslat az igazságos politikai verseny megteremtése érdekében

2019. február 18.

Címkék: ellenzék, kampány, balliberális ellenzék, balliberális értelmiség, helyesírás

Lánczi Tamás

igazgató, XXI. Század Intézet

Eljött az ideje, hogy elismerjük: a fennálló szabályrendszer valóban korlátozza és akadályozza az ellenzék munkáját.

Az ellenzéki pártok hosszú ideje beszélnek arról, hogy a „Fidesz felé lejt a pálya” és olyan szabályok uralják a közéletet, amelyek ellehetetlenítik a működésüket.

A mai napon erről cáfolhatatlan bizonyítékot is láthattunk. A helyzet tényleg tarthatatlan. Mi több, felháborító. Eljött a cselekvés ideje.

Mindezek fényében ezennel ünnepélyes javaslatot teszek.

Javaslom Magyarország Kormányának, hogy legyen méltányos, és gyakoroljon gesztust az ellenzék felé: törölje el – most és mindörökre – az „ly” betűt a magyar ábécéből. Sőt, általában a helyesírás szabályait, amelyek gúzsba kötik az ellenzéki képviselőket.

Így végre valóban egyenlő feltételekkel küzdhetnek majd a pártok a parlamenti többség megszerzéséért, és hazánkban helyreáll a politikai esélyegyenlőség.

 

(Kép forrása: MTI/Balogh Zoltán.)

Teljes cikk

Gének, azok a fránya gének

2019. február 15.

Címkék: bevándorlás, fajelmélet, családvédelmi akcióterv, Ocasio-Cortez, nyugati elit

Lánczi Tamás

igazgató, XXI. Század Intézet

61 évvel ezelőtt Brüsszelben világkiállítást tartottak. A kiállítás egyik látványossága az ún. emberi állatkert (human zoo) volt, ahol a belga gyarmatról származó kongói bennszülötteket csodálhattak meg a látogatók.

A kiállított néger családokat „eredeti” környezetükben igyekezetek bemutatni, pont úgy, ahogy az igazi állatkertben. A bambuszkerítéssel körbevett kongóiak fűszoknyában üldögéltek a kunyhók előtt, miközben a nagyérdemű közönség elvonult előttük.

Mindez nem valamikor az ókorban történt. A kis Jean-Claude Juncker, aki Brüsszeltől egy órányi autóútra nőtt fel, négy évesen akár sétálhatott is a modernséget szimbolizáló Atomium tövében felállított emberi állatkertben és megszemlélhette az egzotikus vadembert, akiből akkortájt még nem sokat láthatott Nyugat-Európa városaiban.

Ez volt az utolsó emberi állatkert, de nem az egyetlen. London, Oslo, Párizs, Hamburg csak néhány azon városok közül, ahol hasonló kiállításra került sor, és ahol a nyugati ember örömmel sütkérezhetett saját vélt felsőbbrendűségének dicsfényében.

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

Ha én Jobbikos lennék...

2019. február 14.

Címkék: politika, Jobbik, balliberális ellenzék, ellenzéki összefogás

A világért sem szeretném megírni a „Baloldali értékek esete a Jobbikkal” című tragikomédia újabb felvonását. Az „összefogás” ügyében már minden és mindennek az ellenkezője is elhangzott, igen nehéz lenne olyat mondani, amely a székéhez szögezné a nagyérdeműt. Mégis, mielőtt előadás közben felállnának, hogy kimenjenek a büfébe (már ha volt annyi eszük, hogy a szélre vegyenek jegyet) lenne néhány dolog, ami még nem tisztázódott ebben az ügyben. Ezekről elmélkednénk alább.

A helyzet ma úgy áll – mondhatnók pszichológiailag – hogy minden baloldali párt mosdatja a Jobbikot, mert a keblére akarja ölelni és hát büdösökkel ölelkezni nem kellemes. A látszat szerint az ex(?) nácik megadóan tűrik ezt, annak reményében, hogy majd létre jön ez az ölelés. Könnyen lehet az is persze, hogy addig-addig súrolják őket, amíg teljesen elfogynak. Így aztán a szemlélőnek az a benyomása támad, hogy a Jobbik pedálozik a baloldali keblekre borulás élvezetéért. A kérdés csak az, hogy ez miért jó nekik?

Amúgy, az EP választásokon, ahol a választási szabályok szerint, mindenki mindenkinek ellenfele – homo homini lupus, ahogyan a művelt szingaléz mondja – a jelen állapot a haladó erőknek sem túl kedvező. Elesnek ugyanis a Jobbik ellen bevethető legkedvesebb és leghatásosabb fegyverüktől, a nácizástól. Mert ugye hogy nézne ki, mikor a májusban még lenácizott párttal kéne „összefogni” októberben. Sőt. Ezt akár kiterjedtebb értelemeben is tekinthetjük, hiszen van annak némi gyengéd bája, mikor Gyöngyösi képviselő úrral kart karba öltve antiszemitázzák a Soros-kampányt.

MSZP-s közleményhez mellékelt fotómontázs 2017 novemberéből. 

Teljes cikk