Maczkó Ú. Róbert

filozófus

A tudomány szabadságáról

2019. január 14.

Címkék: tudomány, szabadság, véleménydiktatúra, liberális dogmák

Itt tartunk négyszáz évvel Galilei után. A tudomány és a vélemény szabadsága újra csak addig érvényes, amíg hittételeket nem érint.

1633. június 22-én, majd négyszáz évvel ezelőtt, az Inkvizíció bírósága Rómában ítéletet hirdetett egy bizonyos Galileo Galilei ügyében. Az illető alapvető bűne az ún. „heliocentrikus” világkép tanítása volt, mely szerint a Föld a nap körül kering. Ezt ő Kepler nyomán hirdette, de maga is végzett kísérleteket, melyek – szerinte – ezt a nézetet igazolták. Az ítélet eltiltotta a további „tévtanok” terjesztésétől és hátralévő életét házi őrizetben töltötte. (A dolog valójában sokkal bonyolultabb és Galilei szerepe is jóval vitathatóbb, de ez most mellékes. Így tanítják és kész.) Galilei a felvilágosodás hőse lett. A későbbiekben a nyugati világot meghódító szekuláris és liberális gondolkodás a tudományos szabadság hőseként tekintett rá. Annak igazolásaképpen, hogy bármilyen ideologikus beavatkozás a tudomány ügyeibe káros és veszélyes, mert hátráltatja a tudomány haladását. Galilei peréből a tudomány szabadságának tantétele lett, gondoljunk csak az MTA, vagy a CEU ügyében hangoztatott álláspontokra, melyek a „tudomány szabadságát” féltették és féltik óriási hangerővel.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Májusra várva

2019. január 12.

Címkék: bevándorlás, Európa, szuverenitás, Európai Parlament, EP választás

2019 májusáig Európában nincs ártatlan politikai esemény.

Az EP-voksolás eredménye, az uniós vezetői pozíciók újraosztása ezúttal jóval fontosabb lesz a szokásosnál. Kis híján csaknem két évtized telt el a XXI. századból: 2019 májusa már egyértelműen a harmadik évezred társadalmi-politikai arculatát rajzolja ki majd az Európai Uniónak.    

Bár a potenciális népvándorlás (fedőnevén: migráció, vagy még erősebb csúsztatással: menekültügy) csak egy a sok európai probléma közül, mégis ez uralja a kampányt. Nemcsak azért, mert ez szó szerint testközelből érinti az európaiakat, hanem azért is, mert áttételesen számos más elemet (európai jövő, szuverenitás versus föderáció) hordoz. Az EU jelenlegi neoliberális vezérkara ellentmondást nem tűrően, mindegy mi az ára alapon köteleződött el a népvándorlás egyoldalúan pozitív értelmezése mellett, miközben az európai társadalmak folyamatosan mondanak ellent ennek az egyoldalúságnak. Olyan pártok tűntek fel és erősödnek ezen a bázison, amelyek alternatív értelmezéseket, jövőképeket testesítenek meg. Utóbbi szereplőket bélyegzik populistáknak, „idegengyűlölőknek”, tévelyedettebb elmével „nácinak”, „fasisztának” (a kettő nem ugyanaz).

Teljes cikk

Pindroch Tamás

újságíró

A Delete-gomb és Gyurcsány

2019. január 10.

Címkék: Gyurcsány Ferenc, balliberális ellenzék, erőszak, rendőrterror, 2006 ősze

Gyurcsány Ferencnek nincs mentsége, 2006 őszén a rendőrség parlamenti képviselőt és ártatlan embereket bántalmazott brutálisan.

„A verés az verés. Aki képviselőt üt, az a népet üti. Nincs mentség. Varju Laci derekasan helyt állt. Ember legyen a talpán, aki ezt vállalja. Ő vállalta. A választóiért. A Köztársaságért. Megbecsülés jár érte” - ezt volt képes kiírni Facebook oldalára a minap Gyurcsány Ferenc. Mintha Delete-gombot nyomtak volna meg az agyában, és huss, minden kitörlődött, amit 2006 őszén, kormányzása idején követtek el a rendőrök a pesti utcákon.

Mi azért emlékszünk még arra, hogy 2006 októberében a rendőrök gumilövedékes puskájukkal szinte vadászatot tartottak a demonstrálók között. Testre céloztak, szemeket lőttek ki, lovasrohamot vezényeltek, embereket ütöttek-vertek, csak a szerencsén múlott, hogy nem lett halálos áldozata az attaknak.

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

Századok

2019. január 09.

Címkék: Index, ellenzék, populizmus, demagógia, 20. század

Az intellektus szereti a jól elhatárolt dolgokat. Az amorf folyamatok, a folytonos jelen, mind-mind vágyat keltenek valamiféle rendszer iránt, ami jól behatárolható, ami ritmust ad az egybefolyónak.

Tán ezért szeretjük a történelmet is századokra tagolni. A naptár a csillagok járása, pontosabba a bolygó csillaga körüli keringésén alapul, tehát valami előre elrendelt kozmikus harmóniát tükröz, azt a harmóniát, melyet évezredekig a társadalom előképének tartottunk. A naptári századok azonban korántsem fedik le a szellemtörténet felosztását.

Szellemtörténeti szempontból a huszadik század a mai napig tart és ez a korszak nem 1900-ban, hanem valamikor az ’50-es években kezdődött és mai formáját ’68-ban nyerte el. Erre a folyamatosan velünk élő huszadik századra világít rá például a „populizmus” körül folyó vita. Mielőtt tovább mennénk tisztázni kell(ene), hogy valójában mi is az a populizmus?

Tipikusan huszadik századi dolog az, hogy egy ilyen gyakran használt fogalom tulajdonképpen tartalom nélküli; számtalan hasonló van. Semmiféle definíciója nincs, ahányan használják annyiféle dolgot gondolnak róla és ezek a dolgok jórészt ellentmondóak. Ahogyan elnézem, alapvetően a demagógiát értik alatta. Csakhogy a közgondolkodásban a demagógia a felelőtlen ígérgetést jelenti, ami egyáltalán nem azonos a populizmussal. (Ennek értelmében az újkor nagy, sikeres demagógjai mind baloldali indíttatásúak voltak. Igen, Hitler és Mussolini is.) A fogalmi bizonytalanságok ellenére egy biztos: a populista elmarasztaló jelző, bármit is jelentsen valójában.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

Szoborparkolás

2019. január 08.

Címkék: történelem, emlékezetpolitika, szobor, 1956, Nagy Imre

Nagy Imre mártír miniszterelnök szobrának áthelyezése miatt nemzetközi tiltakozás zendült fel.

Az hagyján, hogy éppen „restaurálják a Horthy-rendszert”, de arról is szó esett, hogy a szobrot éjszaka vitték, ahogyan a Rákosi-rémuralom idején az embereket a fekete autóval. A legmesszebb talán az 1956-os forradalom leverésében kollaboráns Magyar Szocialista Munkáspárt utódszervezete jutott. Közleményük szó szerint így hangzott: „Nagy Imre szobrának elvitelével ismét nyilvánvalóvá tette a Fidesz, hogy mit gondol az 56-os eseményekről. Ismét bebizonyította azt, hogy nem a forradalom demokratikus tartalmát, hanem az annak hátterében húzódó horthysta restaurációs kísérletet tartja követendő példának”. Ez az értékelés megegyezik az MSZMP 1956. december 5-i téziseivel: „Az októberi események előkészítésében és kirobbantásában alapvető tényező volt a Horthy-fasiszta és a magyar kapitalista-földesúri ellenforradalom”.

De vajon mi áll a kórus szövegének hátterében?

Teljes cikk

Milyen lesz 2019?

2019. január 04.

Címkék: Európa, geopolitika, nyugat, világrend, politikai rend

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

Egy új világrend küszöbén.

Korunk egyik jelentős geopolitikai elemzője szerint, egy háború után a győztesek mindig olyan világról álmodnak, amelyet örökké ők irányítanak, ahol az esetlegesen felmerülő konfliktusokat békés egyeztetések útján orvosolják, és ahol összességében csak jó dolgok történhetnek. Nem történt ez másként a második világháború után sem. A Nyugat hosszú ideig meggyőződéssel hitte, hogy a győztesek által létrehozott nemzetközi rend az örökkévalóságig fog fennállni, és az érzést csak megerősítette a hidegháború kimenetele és a Szovjetunió összeomlása.

A „történelem végébe” és az „örök békébe” vetett hitünket az elmúlt évtized történései azonban erősen kikezdték. A világrend felbomlásának első drámai jeleinek 2008-ban lehettünk szemtanúi. Az év augusztusában kitört orosz-grúz háború volt, majd egy hónappal később, szeptember 15-én, összeomlott a Lehman Brothers globális pénzpiaci cég. Néhány héten belül a Nyugat két legrosszabb rémálma is válósággá vált.

Teljes cikk

Újbeszél az unióban

2018. december 28.

Címkék: gender, Európai Parlament, nyelv, Orwell

Lánczi Tamás

politikai tanácsadó

Szerencsére az óév utolsó napjaira sem maradunk jó hír nélkül. Az Európai Parlament karácsonyra egy új, gender-semleges szótárral látta el a Parlament fordítóit, akiknek a jövőben nem kell azon töprengeni, hogyan szabaduljanak meg az olyan bűnös szavaktól, mint chairMAN, policeMAN, vagy MANkind.

A nyelvcsere kedvelt eszköze az elnyomó rendszereknek, hiszen ezen keresztül lehet leginkább átalakítani az emberek gondolatait. Ennek a jelenségnek a hátterét írja le a Sapir–Whorf-hipotézis, amely kimondja, hogy az anyanyelv nem csupán a gondolataink formába öntésére szolgáló eszköz, hanem azt is alapvetően meghatározza, hogy milyenné válik a gondolkodásunk. És ezt ismerte fel Orwell is az 1984 c. regényében, aki a már a közhellyé kopott, de találó „újbeszél” kifejezéssel írta le, miként fosztja meg az elnyomó hatalom a nyelvet kifejezőképességétől, differenciáló képességétől, majd pedig az értelmétől. Regényében a Párt válik a nyelv kizárólagos alakítójává. Nos, ha valaki, hát Orwell lakva ismerte a kommunistákat, szóval tudta, miről beszél.  

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

Karácsonyi elmélkedés

2018. december 24.

Címkék: tüntetés, karácsony, ünnep, fogyasztói társadalom, békesség

„Ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat.” /A delphoi jósnő válasza/

Számomra, akinek most valami szívhez szólót kéne írnia a karácsonyi ünnepekről, egyre inkább valamiféle veszteségérzés kapcsolódik ehhez az ünnephez. Gondolom sokan vagyunk így. Nem csak az ad némi keserűséget az ünnephez, hogy családunk, gyerekeink szerte-szét szóródtak a nagyvilágban és az ünnepi együttlét – ha van egyáltalán – sokszor mintha idegenekkel tellene, akiket már nem is ismerünk, hanem azért is, mert észreveszem, hogy én sem tudom teljesen kivonni magam a fogyasztói-karácsony hatása alól. Beszerzés, beszerzés, beszerzés.

Sokan vélik úgy, hogy ez is csak egy ünnepnap a többi között, és elképedve olvasom, hogy a wellness szállodák telt házzal működnek, az emberek elutaznak, hogy önfeledt pancsolással és bulizással ünnepeljék a... nem tudják mit. Talán magukat, gondolom. Egyszerűen nem szeretnek otthon lenni. Unják. A görcsös unalom lengi be a világ „boldogabbik”, gazdag részét, mely unalmat csak a végtelen szórakozás oldja, úgy-ahogy.

Megint mások abban lelik örömüket, hogy gyalázzák az ünnepet obszcén szavakat kiáltozva, hogy felhívják magukra a figyelmet. A lelkükben fészkelő hiány, a semmi teszi ezt velük. Hippói Szent Ágoston – a ma ismert kereszténység atyja – azt tanította, hogy miután Isten a semmiből teremtette az embert, maradt a lelkükben egy kis rész ebből a semmiből és ez lett a gonosz magva. Érzik ők, hogy valamiképpen hiányosak, ezért kimaradnak, düh önti el őket és mások örömét is el akarják venni, ha már nekik nem jutott. Ugyanez a düh akadályozza meg, hogy felismerjék: először magukkal, a lelkükkel, kéne megbékélni, hogy másokkal is békességbe legyenek.

Molinó a december 21-i tüntetésen.

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

Mitől van joga?

2018. december 18.

Címkék: tüntetés, balliberális ellenzék, Országgyűlés, agresszió, erőszakos tüntetés

Úgy esett, hogy a tünti hangulatától feldobott ellenzéki képviselők bementek az MTVA székházába és azt követelték, hogy olvassák fel a követeléseiket.

Kérésük nem talált meghallgatásra, mi több – hosszas huzavona után – kivágták őket. Ennek során Hadházy képviselő, hogy, hogy sem, ismét a földre terült. Pedig nem is láttuk sehol Sallai nevű kollégáját, aki erre a tornamutatványra kényszeríteni szokta volt. Az események után aztán feldúlva nyilatkoztak minden arra járó sajtóterméknek az őket ért inzultusról. Az Index nevezetű kiadvány szerint „Szél Bernadett sírva búcsúzott el”. Bizony. Nehéz ezt feldolgozni. Még szerencse, hogy Kövér László nem fakadt sírva, mikor Szél és a többiek erőszakkal megakadályozták az ülésvezetésben.

Mert hát, akárhogyan is nézzük, az is erőszak volt. Igaz enyhébb formában, ám lássuk be, itt már csak az erőszak színárnyalatairól beszélünk. Pontosan ezért komolyan elgondolkodhattunk az országházi események után: mi jöhet még? Miután az erőszak mindig lavinaszerű, várható volt, ami most a szemünk előtt lejátszódik. A médiapolitizálás szabályai szerint, amit egyszer megtettek az – rövid idő múltán – unalomba fullad. Vajon ezek után minden parlamenti ülés üvöltözésbe, rohangálásba, sípolásba fullad? Az országgyűlés pedig az open society hívei révén egy nagy, nyitott őrültekházává (open madhouse) válik. Szándékaik szerint lehet, ám kérdés, hogy mit szól ehhez az ország? Nem hiszem ugyanis, hogy az átlagszavazó, midőn a fülke magányában felelős döntéssel leadta szavazatát arra gondolt: Na ez biztos jól tud majd fütyülni! Izgatottan várom, hogy a megfelelő agytrösztök mivel kívánják majd fokozni a hangulatot.

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

politológus

Így lesz a marxistából újra bolsevik

2018. december 15.

Címkék: balliberális ellenzék, bolsevik, vörös zászló, marxista

Vajon hányszor lehet újra ugyanabba a folyóba lépni? A 100 évvel ezelőtti történelem a szemünk láttára ismétlődik. Százmillió halottal később a mai kávéházi Konrádok, szellemi proletárok és önjelölt világmegváltók, valamint a gimnáziumokban és egyetemeken általuk megtévesztett fiatalok újra vörös zászlókkal vonulnak a pesti utcákon. A munkások ma sem kérnek belőlük.

Ne legyenek kétségeink! A harmadik kétharmadot hozó év végén ugyanolyan ellenzékváltó hangulat van, mint amikor Bajnai Gordon hat éve zászlót bontott, a “Bitó-szalon” négy éve jeges vizes vödrökkel castingolt, vagy amikor idén Soros “civiljei” akarták megmondani, hogy ki a legesélyesebb ellenzéki jelölt.

Ezen az sem változtat, ha a parlamenti ellenzék egyre kétségbeesettebben küzd saját eljelentéktelenedése ellen. Miután a sárga láthatósági mellényes mozgalom — érdeklődés hiányában — kudarcba fulladt, bohócsapkát húztak és az 1900-as évek elejére emlékeztető obstrukcióval szabotálták az Országgyűlés munkáját.

Teljes cikk