A feltétel nélküli, mindenki számára egyenlő mértékben járó alapjövedelem kérdése évtizedek óta része a különböző nyugati országok utópisztikus társadalompolitikai vitáinak. Szerencsére mindezidáig Magyarországon a kommunista utópia gyakorlati megvalósulásának keserű tapasztalatai elegendő elrettentő erővel bírtak ahhoz, hogy a magyar közbeszédnek nem vált részévé ez kérdéskör. Ahogyan azonban várható volt, a gazdasági válság által keltett hullámok alkalmasnak bizonyultak arra, hogy néhányan jól meglovagolják ezt a régóta ismert, szélesebb körben soha meg nem valósult idealisztikus elképzelést.

Lélektanilag a feltétel nélküli alapjövedelemmel pontosan ugyanaz a probléma, mint a szocializmussal. Támogatói is ugyanarra építenek. Az egyenlőség és igazságosság mindannyiunk szíve által oly kedves ideájára. A probléma ott kezdődik, hogy az idea megvalósíthatatlan, illetve a megvalósítás érdekében kifejtett intézkedések olyan torzulásokhoz vezetnek, amelyek az abban élő nemzetek gazdaságát tönkreteszik és a normális társadalmat működtető szöveteket darabokba szakítják.

Két, a maga nemében roppant szórakoztató interjúval lettünk gazdagabbak (itt és itt).

Vagy naivitásra, vagy arcpirító cinizmusra tudok csak gondolni magyarázatként. Tertium non datur. Az emberarcú jobbikos azt kéri számon a magyar kormányon, hogy legyen értékelkötelezettebben keleti nyitás-párti, a szankciós politika amerikai felelőse pedig a Közös Értékek 101-et vezeti elő.

Cáfolta a Magyar Nemzetnek adott kolumnás interjújában Vona Gábor, hogy a Jobbik csupán „cuki” párt lenne. Persze e cáfolattól még nyugodtan lehetne az, politikusok gyakran mondják az igazság ellenkezőjét. – De nem, nem – bizonygatta Vona. Egész másról van szó. Új stratégiáról. Határozott, kemény programról, higgadt, nyugodt hangnemről, mellyel a társadalom legszélesebb rétegeire akarnak hatni, s amely reményei szerint a váltópártiságig repíti őket.

A minap megjelent az EU statisztikai hivatalának legfrissebb jelentése az európai bevándorlási helyzetről. A jelentés lehetőséget teremt arra, hogy megvizsgáljuk, miért is került a bevándorlás a magyar média-tematizáció homlokterébe.

Abban a kérdésben nincs vita – sőt inkább ritkán látott, oldalakon átívelő konszenzus uralkodik –, hogy a Jobbik esetleges megerősödése nem áll összhangban Magyarország érdekeivel. Egy szélsőséges, végletesen (nem csak érdekek, hanem értékek mentén) oroszbarát, ellenőrizhetetlen forrásokból gazdálkodó párt rejt magában kockázatot az ország jövője szempontjából. Nem beszélve Vona Gábor furcsa vonzalmáról az Iszlámhoz, illetve a párt okkult felhangokat hallató vezetőképzőjéről. Mégis a nagybetűvel írt „Baloldali Értelmiség” a szélsőséges párt megerősödését a Fidesz elleni munícióként használja.

A kormányfő ma soproni sajtótájékoztatóján elmondta: ő maga rendelte el, hogy minden minisztérium, amelyik közpénzt tart brókercégnél, azt azonnal vonja ki onnan, hiszen a Buda-Cash bedőlése dominóhatással fenyegetett.

Meg tudja mondani, hogy ki most az olasz miniszterelnök?

De Berlusconi kormányfőre még emlékszik, ugye?

A francia miniszterelnök nevét fel tudja idézni? Marine Le Pen azonban egyből beugrik, nem? 

Véletlenül sem a tiszteletre méltó hagyományokra, kizárólag a múlt aktuálpolitikai használati értékére gondolok. Hiszen törvényszerű szinte, hogy a jelen problémáival sikertelenül küszködő hatalmon lévő, avagy ellenzéki politikusok időről időre a múlt felhánytorgatásával leplezik, netán magyarázzák kudarcaikat. Bezzeg, ha ez meg ez lett volna, minden másképpen alakul! Például ha annak idején, már az elején nyilvános egy, ától zéig terjedő ügynöknévsor, talán az SZDSZ politikai üszkösödése sem következik be, vagy ha a rendszerváltás után a komcsikat sorra szigorúan előveszik (de egytől egyig ám!), ma már virágoznék Magyarország, hej, micsoda tejjel-mézzel folyó Kánaán lenne itt!

Benjamin Netanjahu izraeli kormányfő biztosan őrizte meg pozícióját s nyerte meg a választásokat országában. A választási folyamatot már többen is kielemezték, a baloldali ellenzék (HaMachane Hacijoni=Cionista Tábor) megpróbálta kihívni a Likudot, főleg a szociális témák tekintetében, ennek következtében nagy és komoly kampány zajlott, a közvélemény-kutatók pedig nagyon félremértek a folyamatokat – a baloldal javára. Ahogyan később Ayala Hasson, a közszolgálati TV egyik vezető kommentátora-műsorvezetője is mondta: „Van egy olyan Izrael, melyről nem volt tudomásunk és nem is mértük.” Business as usal.

A jövőben senki sem fordulat közérdekű adatigényléssel az amerikai elnöki hivatal adminisztrációs irodájához. A Fehér Ház éppen március 16-án, a Nemzeti Információs Szabadság Napján döntött úgy, hogy eltörli a szövetségi szabályozást, amely információszolgáltatásra kötelezi az elnöki hivatalt. A jogszabály értelmében az elnöki adminisztrációs iroda 1966 óta az információs szabadságról szóló törvény (Freedom of Information Act, FOIA) hatálya alá esik. A szabályozás eltörlésével hivatalossá válik a Bush- és Obama-adminisztráció gyakorlata, vagyis a beérkező adatigénylések sorozatos elutasítása.