Kiszelly Zoltán

politológus

Szép új világ egészséges fiataloknak és beteg időseknek

2019. november 15.

Címkék: google, Kína, Big Data, egészségbiztosítás

Miközben a kínaiak a jó magaviseletért és ideológiai hűségért kapnak szociális pontokat, már Amerikában is körvonalazódik a szép új (orwelli) világ. A Google felvásárolja egy betegbiztosító tízmillió ügyfelének adatait és egy okos fitnesz órát gyártó céget is megvenne. Vajon miért?

Kínában kísérleti jelleggel már működik a szociális pontok rendszere, amit nemrég a magáncégekre is kiterjesztettek. Kommunista dalok és Hszi Csin-ping pártfőtitkár beszédeinek közösségi oldalakon való megosztása virtuális plusz pontokat hoz, míg a közlekedési lámpákba épített arcfelismerő kamerák azoknak osztanak pontot, akik kivárják a zöld jelzést, vagy nem szemetelnek az utcán.

A kommunista párt tagjaiból alakult Népi bizottságok a lakókörzetekben jutalmazzák a kínaiakat. Aki szelektíven gyűjti a hulladékot, vagy részt vesz a programjaikon, plusz pontot kap. A pontok azért fontosak, mert csak bizonyos pontszám felett lehet gyorsvonatra vagy repülőre jegyet venni, külföldre utazni, vagy más “privilégiumokat” élvezni.

Aki azt hiszi, hogy csak a másfél milliárd kínait ellenőrzik a modern technológia segítségével, téved. Az időközben csődbe ment Boston Analytica cég megmutatta, hogy a nyugati közösségi oldalak adathalászai is mennyi mindent tudhatnak meg rólunk az egyébként saját magunk által közzétett adatainkból.

Az egészségipar felé nyitnak.

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

A Kultúrkampf igazi tétje

2019. november 13.

Címkék: politika, nevelés, oktatás, Kövér László, Momentum, hazaszeretet

Olvasom a függetlenobjektív fellegvár, az Index oldalain, hogy „Horn Gyula fia keményen beszól Kövér Lászlónak”.

A cikk szerint az utód kikérte magának, hogy Kövér László házelnök hazaárulónak nevezte az apját. Az igazság ellen tiltakozni nem szerencsés dolog, és azt gondolhatná az ember, hogy az ifjabb Horn nem gondolta végig a dolgot, mikor megpróbálta apját mentegetni és a házelnököt besározni.

Az ifjú Gyula, aki láthatóan örökölte apjának pufajkával és dobtáras géppisztollyal illusztrált jogérzékét, különös érvelésre ragadtatja magát. Gondolatmenete, mellyel Kövér Lászlót szapulni akarta, súlyosan önellentmondó ugyanis, hiszen MSZMP tagsággal vádolja – ami nem igaz egyébként –, tehát úgy véli, hogy ez rossz fényt vet rá. Akkor viszont milyen fényt vet az apjára, aki nem egyszerű tag, hanem egyik vezetője volt ennek a pártnak? Önmagában az teljesen jelentéktelen, hogy ifjabb Horn Gyula – akinek létezéséről sem halottam eddig, hál’ Istennek – kiről mit mond. Van azonban itt valami, amit eddig – én legalábbis – úgy tűnik, félreismertem. Ez pedig nem más, mint a motiváció kérdése.

Eddig azt hittem, hogy ezek a mindenféle ellenzéki figurák pusztán politikai okoknál fogva, számukra racionális döntések alapján mondják, írják, amit mondanak és írnak. Tévedtem.

Teljes cikk

Retró hangulat Budapesten

2019. november 07.

Címkék: Karácsony Gergely, MSZP, Gyurcsány Ferenc, DK, Budapest, gyurcsányizmus

Lánczi Tamás

politológus

Három héttel ezelőtt vette át hivatalát Karácsony Gergely, regnálását azonban csak most kezdte meg igazán. Lássuk hát az elmúlt napok termését a „felszabadított” fővárosban.

Atlétikai stadion, kórház, valamint kulturális központok nem épülhetnek Budapesten. Épülnek-szépülnek viszont a zuglói parkolóórák, igaz, egy nyolcvanezer rendbeli csalás miatt elítélt vállalkozó kivitelezésében.

Kispesten tovább hajthat a negyvenéves nyugdíjazásra a havi többmilliós fekete jövedelmet szedő fiatalos, pörgős (!) csapat. Az erkölcsi megújulás igénye Győrben ki lett elégítve, így Kispesten és Budaörsön már nem maradt tennivaló.

És ami a legfontosabb, a „felszabadított” Budapesten gombamód szaporodó alpolgármesteri, vezető tisztségviselői és felügyelőbizottsági pozíciók lehetőséget adnak a Gyurcsány- és a Demszky-csapat jól bevált tagjainak, hogy újból megmutassák, mit tudnak.

Draskovics Tibor, Gyurcsány pénzügy-, majd igazságügyi minisztere például a BKK igazgatóságának elnöki székét kapta meg. De megemlíthetjük a Demszky-veterán Atkári Jánost is, aki a Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. Igazgatóságában kapott helyet. És nem maradhat ki a sorból az '56-os forradalmat ellenforradalomnak minősítő Havas Szófia egykori fővárosi szocialista képviselő sem, aki a Fővárosi Közgyűlés Emberi Erőforrások és Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának lett a tagja.

Hogy is nélkülözhette az elmúlt kilenc évben az ország fővárosa ezt a szakértelmet és ezt a szilárd erkölcsi normarendszert?

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

politológus

Liberális (rém)álomvárosok

2019. november 05.

Címkék: New York, Migráció, Budapest, balliberális ellenzék, liberális városvezetés, hajléktalanügy

A hazai balliberális ellenzék – sokadjára – egy nyugaton bukott ötletet akar itthon újként eladni. A helyhatósági választási eredményén felbuzdulva most éppen “Szabad városok szövetségéről” fantáziálnak, amibe az ellenzék által irányított nagyvárosok mellé már a V4-országok fővárosait is csatlakoztatnák. Közben a mintának tekintett New York City, Chicago és Los Angeles „failed city”, vagyis bukott város lett.

A balliberális értelmiség még mindig nem tudja feldolgozni, hogy miért szavaznak olyan sokan a hazaszeretet és keresztény kultúra mellett elkötelezett pártokra és miért kell nekik világszerte népfrontba szivárványkoalíciókba tömörülni, ha győzni akarnak. A nem várt módon megerősödött hazai ellenzék is keresi annak módját, hogy miként tudná az ölükbe hullott nagyvárosokat (és ezek politikai-gazdasági erőforrásait) egy hálózatba szervezni.

Egy gondolatkísérlet a “Szabad városok szövetsége” munkacímet viseli és egyenesen a XVIII. századi romantikus regények világába repít minket vissza. Ahogy Robinson Crusoe kis szigetét belakta, vagy doktor Faustus – néhány erkölcsi kanyar után – új várost épített a tengerparton, úgy akarnak a modern kor pionírjai az általuk irányított városokban egy (liberális) utópiát megvalósítani.

San Francisco, a hatvanezer hajléktalan városa.

Teljes cikk

Orbán-kormány: emberi jogokból jeles

2019. november 04.

Címkék: Ukrajna, Kárpátalja, nemzeti érdek, szuverenitás, NATO, érdekérvényesítés

Lánczi Tamás

politológus

Putyin elnök látogatásának napján a ballib sajtó drámai hangon számolt be arról, hogy Magyarország megvétózta a NATO nagyköveteinek közös, Ukrajnával foglalkozó nyilatkozatát.

Cikkeikben az összefüggés látszatát keltették az orosz elnök magyarországi útja és a vétó között: lám-lám, a magyar kormány oroszbarátsága végül a NATO-val is szembefordítja az országot.

A valóság azonban az, hogy a magyar kormány nem utasította el a közös nyilatkozatot, mindössze feltételekhez kötötte az együttműködést: ha a dokumentumba bekerül a jogfosztott kárpátaljai magyar kisebbség melletti kiállás, akkor Magyarország is aláírja azt. Ezt nevezzük nemzeti érdekérvényesítésnek – ideje lenne, hogy a liberálisok szótárába is bekerüljön ez a ballib újságírók fülének egzotikusan csengő kifejezés.

Magyar kisiskolások Kárpátalján.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Következmények

2019. október 29.

Címkék: Karácsony Gergely, Gyurcsány Ferenc, önkormányzati választás, ellenzéki összefogás

Pecunia non olet (a pénznek nincs szaga), s kiderült, hogy a voksnak sincsen. Az ideológiákat (főleg ha cserélhető matricaként használatosak), felülírhatja a sok kocsi sokra megy matekja.

Nem az a lényeg, ki vagy, mi vagy, hanem, hogy kit gyűlölsz. Mert ha te is azt, akit én, akkor őt kell megölni, más nem számít, gyerünk. Ellenségünk ellensége a barátunk, majd ha előttünk fekszik a közösen kivitelezett hulla, ismét egymásnak eshetünk. 

Régi módi ez, Mikszáth, többek közt, például elég sokat írt már erről, valaki talán kézbe vehetett mostanság egy Mikszáth-kötetet.  

Az önkormányzati választásokon a sok kis ellenzéki tűz közösen nyelvelve protestált a kormány ellen, ennek okain a Fidesznek nyilvánvalóan el kell gondolkodnia. De túl ezen a közös lobogáson, mire is szavaztak vajon?   

Ez már fogósabb kérdés.

Teljes cikk

Maczkó Ú. Róbert

filozófus

A Rajk-örökség – válasz Pető Andreának

2019. október 28.

Címkék: kommunizmus, CEU, Rajk László, Pető Andrea, Mérce

Pető Andrea, a genderizmus honi nagyasszonya, (ha és amennyiben az asszony kifejezés nem sértő számára) beszédet mondott a Nagy Imre Társaság koszorúzási ünnepségén, melyet aztán a Mérce nevezetű neokommunista kiadvány is közölt. Úgy vélem, nem mehetünk el szó nélkül a beszéd tartalma mellett.

Mielőtt belebonyolódnánk a szöveg megbeszélésébe, le kell szögeznünk egy alapvetést, melyet szem előtt kell tartanunk Rajk munkásságának tárgyalásánál. Rajk egy aljas, hazaáruló, véres kezű, kommunista tömeggyilkos volt. Mikor elvtársai a nyakára hurkolták a kötelet, annak minden szálát halottak keze sodorta, akiket ő gyilkolt és gyilkoltatott meg. És segítettek az élők is, akiket megnyomorított, kirabolt, tönkretett. Kivégzése – bár nem azért végezték ki, amit elkövetett – megérdemelt volt és remélem, a pokol legmélyebb bugyraiban szenved majd az örökkévalóságig. Halála örömhír volt az ország számára, reményt adott, hiszen „Már gyilkolják egymást!” mondogatták örömmel. Nem volt mártír, a rablóbandák szokásos belső hatalmi harca végzett vele. Akiket legyilkoltatott, azok voltak a mártírok.

Teljes cikk

Máthé Áron

történész

A mi szabadságharcunk

2019. október 23.

Címkék: kommunizmus, 1956, forradalom és szabadságharc, nemzeti szuverenitás, nemzeti emlékezet

Mi, magyarok hajlamosak vagyunk lekicsinyelni saját eredményeinket. Ebben egyébként nem különbözünk a többi közép-európai néptől – igazából valamennyien kicsit irigykedve tekintünk a másikra.

Mindenki talál a másikban valamit, aminek odahaza a hiányát érzi, s így valamennyien azt hisszük, hogy a másik valamiért „bezzeg” hozzánk képest az adott ügyben. Ez nem biztos, hogy baj, hiszen ezek a „bezzegek” adják ki egész Közép-Európát. Az persze más kérdés, hogy ezek a „bezzegek” igazak vagy sem.

Egyvalamiben azonban egészen biztosan igaza lehet a többieknek, ha ránk irigykednek: ez pedig az 1956-os forradalom csodálatos eseménysorozata. Egy pillanatra fénybe borította a sötétségbe borult európai világot. Ez a pillanat azonban elég volt ahhoz is, hogy leleplezze a kommunizmus embertelen és istentelen, kietlen és könyörtelen mivoltát. Az egyik ’56-os fiatal forradalmár így élte meg ezt a csodát: „A szabadság érzete…hogy vörös zászlót lehet égetni. És ujjongtunk, és vadidegen emberek összeborultunk, és zokogtak egymás nyakában. És akkor éreztem azt, hogy én most a csodának vagyok a [része], történelmet élek át.” (Baranyi László színművész).

Teljes cikk

Kiszelly Zoltán

politológus

A németek háromnegyede nem mer nyilvánosan politizálni

2019. október 17.

Címkék: demokrácia, kutatás, Németország, Facebook, szabadság, liberális véleménydiktatúra

Miközben Magyarországot „demokrácia-eljárásnak” csúfolt politikai kirakatperbe fogják, számos nyugat-európai országban enyhén szólva is furcsa dolgok történnek.

A közösségi oldalak cenzúrája, a politikai ellenfelek jogi vegzálása, a politikai korrektségbe csomagolt véleményterror megtették hatásukat. A válaszoló németek háromnegyede nem mer nyilvánosan politizálni.

Amikor a rendszerváltó országok polgárait harminc éve a demokráciáról kérdezték, a többpártrendszer és szabad választások után rögtön a véleményszabadság jutott eszükbe. Ez a jog az amerikai alkotmányban is kiemelt helyen szerepel, nem véletlenül büszkék rá Donald Trump országában.

A vén kontinensen azonban más módi járja. Amióta Angela Merkel és a Facebook ura, Mark Zuckerberg egy New York-i találkozóján véletlenül bekapcsolva maradt egy mikrofon, pontosan tudhatjuk, hogy a kancellárnak nem tetszik a közösségi oldal „ellenőrizetlensége”. Berlin hozott is egy törvényt, ami akár 50 millió euró büntetéssel is sújtja a nagy elérésű közösségi oldalak üzemeltetőit, ha azok „gyűlöletbeszédnek” adnak teret. Ennek fogalmát persze a mainstream határozza meg, például a Soros György és mások által bőkezűen finanszírozott Correctiv.

Dolgoznak rajta.

Teljes cikk

Galló Béla

politológus

Az eredmény

2019. október 15.

Címkék: Gyurcsány Ferenc, Budapest, balliberális ellenzék, önkormányzati választás, politikai verseny

A háromszor egyharmados szimpátia-tagoltság ténye újfent bebizonyosodott. Egyharmad ide, egyharmad oda, a harmadik rész pedig inaktív, illetve bizonytalan.

Ez a képlet eddig is fennállt, a vasárnapi választáson azonban - hosszú idő után - ismét ki is derült. Mint ahogy megerősítést nyert az a trend, hogy a vidék (falvak, kis- és közepes városok) inkább a jobb-, a nagyvárosok egy része, főleg a főváros pedig inkább a balliberális oldalé. (Ez persze egyben nemzetközi jelenség, például Trump, Putyin, Erdogan a saját országukban egyaránt erőteljes vidéki bázisra támaszkodhatnak.)

Budapesten, amely kommunikációs szempontból döntő csatatér volt, az ellenzéki kampánystratégáknak sikerült saját táborukat az általános kormánykritika jegyében mozgósítaniuk. Karácsony személye ilyen értelemben másodlagos volt, mert az ellenzék mindenáron összefogást akart bizonyítani a jelölt - történetesen Karácsony - mögött. Sikerült is. Ezzel szemben a Fidesz-KDNP és maga Tarlós szintén Karácsony személyére, "alkalmatlanságára" összpontosított, ami egy tisztán helyhatósági választáson akár be is jöhetett volna, csak hát a fővárosi voksolás már menetközben is jól láthatóan nagypolitikai küzdelem volt.

A véghajrában az ellenzék a karaktergyilkosok országos versenyét is megnyerte. E nemes bajnokság sokáig döntetlenre állt, de a Borkai-videóval az ellenzék a célban előzött. A szexualitás politikai tárgyiasítása innentől fogva alighanem az arzenál megbecsült fegyvere lesz, a továbbiakban tessék tehát a mindenre képes mobiltelefonokat a ruhatárban hagyni. Mert bár Borkait újra választották Győrben (igaz, éppenhogy csak), az ügy negatív hatása mégis tagadhatatlan volt, legalábbis a fővárosban.

Teljes cikk